Tortuga 2.

Bocs az eltűnésért, visszajöttem, folytatom.

2010. július 5.
Madrid, lazán.

Hosszú alvás-lustálkodás után gyalog megyünk a Reina Szofia múzeumba, hétfőn szinte az egyetlen nyitva tartó múzeum Madridban. Csak moderneket tartalmaz, meglehetősen vegyes gyűjtemény,  a Guernica külön teremben, előtte a hozzá készített vázlatok, a többi teremben pedig vegyesen Picasso, Dali, Miro, zömmel spanyolok, több német és francia is.

Néhány Lumiere-fivérek film, és az Andalúziai kutya végtelenítve forog. Van egy André Kertész is: Víz alatti úszó (Esztergom) című fotója.

Az utóbbi két kép azért került ide, mert G az elsőt kiválasztotta a hálószobai falra. Én is választottam egyet, a következőt, már, csak hogy ne legyen igaza :)

Külön termek a polgárháború propagandájával, újságok, szórólapok, plakátok és a közben készült fotók, részrehajlást nem tapasztaltam, nyilván, ahhoz benne kell lenni - vagy itt még akkor sem. Itt jegyzem meg, találkoztunk egy tüntetéssel, ahol a Franco által elítélt és kivégzett emberek hozzátartozói tüntettek a néhai rehabilitációjáért - igen, bármennyire szimpatikus az a fajta kiegyezés, amit ők létrehoztak a diktátor halála után, vannak családok, akiknek ez joggal okozott fájdalmat. A tüntetésen egyébként kb. 30-50 ember vett részt, kezükben fényképpel.

Hazafelé betértünk egy pékségbe, ahol mindenféle húsételek, saláták, kenyérfélék és sütemények voltak kaphatók. Itt könnyű a választás, mert minden adagonként ki van rakva a hűtőpultba, látod, mit eszel, és mennyiért. Engedtem a csábításnak, és végigettem az édességeket, a legjobb az a narancsos tortácska volt elöl (a többivel sem volt baj). Ritka, de van "rendes" cukrászda-szerű is, ott kapható tisztességes tortaszelet is.

Délután már Madridra is kiterjed a hőségriasztás, alszunk, aztán a közeli parkba indulunk, fagyizási és hűsölési szándékkal. Útközben útba ejtjük Kolumbusz emlékművét, de a parkot körülöttte restaurálják, be sem lehet menni, pedig a szökőkutat beígértem G-nek. Az emlékmű a lábánál állva igencsak magas. de ez a környező házak tövében nem látszik.

2010. Július 6.
Madrid, városnézés és Prado ismét. Akár nevezhetjük Goya-napnak is. Délelőtt először a San Antonio de la Florida templomba megyünk, itt van eltemetve Goya (kb. 100 éve hozták át ide), és a templom freskóit ő festette. A sír a templom melletti kis kupolás kápolnában van, öt éve megcsodáltam kívülről, mert éppen restaurálták, azóta fel van írva a listámra. Most bejutottunk. A képek nagyon élők, frissek, színeik élnek. A jelenetek Szent Antal csodáit ábrázolják, spanyol korabeli paraszti környezetben - a stílusuk, felfogásuk mint az életképei, pl a pesti Vízhordó lány, a Harlequin vagy a Gyümölcsszedő fiúk. Tehát a portréitól, és a Mayás képektől meglehetősen messze áll, de mindkettőnk ízléséhez nagyon közel. Sokáig elnézegettük a figurákat, a smasszer a nyakunkban lihegett folyamatosan, ezért csak egy külső fotót tudok mellékelni, de itt látható néhány belőlük.

Utána átmentünk az Archeológiai múzeumba, ahol meg van (volt?) építve az altamirai barlang a festmények másolataival. Ez most sajnos valami miatt nem volt látogatható, maga a múzeum felejthető, alig pár terem, őskortól a XV. századig, a Szépművészetiben Egyiptomról több van. Aztán a születésnapomra G-től megkaptam a legszebb bölényt a barlangból kárpótlásul :)

Este hatra újból a Prado, Velazquez, Goya, El Greco voltak a célkeresztben. Meglátogattuk Mayát, nagyon jól tartja magát :)

Hazafelé nem tévedtünk el. Beugrottunk egy kocsmába - éppen kezdődött a holland meccs, kértünk egy kancsó sangriát, majd kaját is, jól elvoltunk a végéig, körülöttünk -talán a spanyol dél-amerikai jelenlét miatt-,  mindenki az uruknak szurkolt. De nekünk jött be.