Tortuga 2.

Azt kértem G-től a névnapomra, hogy vigyen el a Ches Danielbe.

Régi vágyam volt már ez, a Torkos Csütörtökökön mindig megpróbáltam helyet foglalni ide, de sohasem sikerült már egy-két hónappal előtte sem. Pedig az étteremről olvasni szinte csak jót olvastam, és kíváncsivá tettek az írások, riportok az ideszármazott francia szakács üzemeltette kisvendéglőről.

A helyszín a belváros széle, nem messze a Köröndtől, a Szív utcában. A ház kis lakóházból lett átalakítva vendéglővé, túl sok munkát nem fektettek bele, az udvari szoba a dohányzó-rész, az utcai a nemdohányzó. A dekoráció a kakas (a gall, vagy a család szülőfalujának legendás állata) ezerféle megjelenítése, képen, szobron bronzban, porcelánban. A falon egy francia kisváros vendéglője, és a valamikori családfő (?) képe-szobra. Az asztalok díszesen megterítve, csillogó poharak, tányérok, damaszt kendő.

Mit írnak magukról:

"A Dél - Franciaországban született chef, Daniel Labrosse, a Thonon les Bains Vendéglátóipari Iskolában (1979) tett tanulmányait követően, hosszú éveken át Európa számos országának neves éttermeiben dolgozott. Feleségével, Krisztinával, Svájcban ismerkedtek meg, és 1995 novemberében együtt nyitották meg a Chez Daniel éttermet, Budapesten a VI. kerületi Szív utcában. Temperamentumával, bohókás természetével, Daniel meghatározza az étterem hangulatát, ahol nap mint nap maga ajánlja vendégeinek a délelőtt folyamán beszerzett, friss alapanyagokból készített finomságait. Krisztina az irodai teendőket látja el, és a rendezvényszervezésben vállal szerepet. Nem utolsó sorban három pici gyermeküket nevelik: Fannikát és az iker fiúkat: Olivért és Petit."

A bejelentkezéskor a telefont maga Daniel vette fel, magyar tudása bőven elég volt, hogy megegyezzünk az időpontban. Arra számítottam, hogy - mint azt több magyar vendéglőben is tapasztaltam már - majd személyesen is találkozunk, de az egyetlen pincéren kívül senkit nem láttunk. Talán az idő tette (egész nap szakadt), de az étteremben sokáig csak mi voltunk, később a másik terembe jött egy háromfős csapat.

Az csalódás volt, hogy a neten nincs fent az étlap, de elboldogultunk papír-alapon is. G menüt kért, amiben volt hagymaleves (naná), saláta, málnaecetes sült borjúmáj, és creme brulee természetesen a végére. Én nem mertem ennyifélének nekivágni, de a hidegre való tekintettel kértem a hagymalevest, egy hátszínt alig átsütve fűszeres vajjal, és én is creme brulee-t. Más meleg leves nemigen volt emlékeim szerint, ami megfogott volna.

A hagymaleveshez kaptunk pirított kenyeret és reszelt sajtot egy kis tállal, sok hagyma úszkált benne, kellemes íze volt. Az előétel Chez Daniel saláta finom volt, etette magát a friss zöldségeivel és az ízlésesen elrendezett kacsamáj- és kacsahússzeletekkel, körben pirított gomba volt, talán szegfűgomba lehetett. Én a  sültemmel annyira nem voltam megelégedve, kicsit túl volt sütve (inkább közepesre), és rengeteg ín volt benne. A fűszeres vaj a tetején natúr vaj, megszórva zöldfűszerrel :(, kár, ennél többet vártam. A kacsa nagyon különleges ízvilágú volt, a málnával rendesen megbolondították, szerintem ezért a fogásért érdemes volt ide eljönni.

A creme brulee hozta a formáját. Amikor az ember áttöri a tetején a vékony karamell-hártyát, az csodálatos pillanat. (Barcelonában is ugyanilyen jót ettünk).

Alapjában véve kicsit csalódott vagyok, mint sokszor, ha az ember sokáig vágyik valamire. Lehet, hogy az időpont nem volt tökéletes, de nekem hiányzott valami, amitől olyan francia kisvendéglő lesz az egész. Nem lett. Jót ettünk, jól éreztük magunkat, de ehhez a Chez Daniel nem sokat tett hozzá, sajnos.