Tortuga 2.

Újabb egynapos út, de bocs, most nem tudok Zágrábról írni, mert nem jutottam ki a városba, egyrészt, mert nem egyedül voltam, másrészt a program nem engedte.

A program, amiben volt tárgyalás, sosem a megfelelő partnerrel, és volt meglepetés is, ez az utóbbi indított be.

A szervező, részben kitölteni a tárgyalások közti űrt, részben pedig nem is titkolt üzleti megfontolásból, elvitt minket egy olyan 'fiatalító központba', ami egyedülálló a világon (ami dőlt, az idézet). Átestünk egy kb. órás fiatalító kúrán is. És most az események.

A center egy irodaházban van, tükrözve a célközönségét. A kezelések lényege, hogy a testből távozzanak a negatív energiák, és helyüket pozitívak foglalják el. Úgy mondják, hogy a stressz, a rohanás, az állandó lemaradás és a felgyorsult világ állandó görcsöt okoz az emberben. Ez a görcsösség akadályozza, hogy a kihívásokra megfelelő választ adjunk, és éles helyzetben jól döntsünk. Ezért ők hozzásegítenek ahhoz, hogy a csomók feloldódjanak, megnyugodjunk, és feltöltődjünk. Ezek következtében képesek leszünk a helyes döntésekre, a megfelelő életvitelre, és helyünkre kerülünk a világban.

Ez nem életvezetési tanácsadó, nem döntési folyamatokat elemző módszer, erről szó sincs. Egyszerűen a megfelelő kezelések következtében a szervezetünk megtanulja, hogyan adjon a kihívásokra jó választ, és ez az, ami kihat az életünkre, az életvitelünkre, a környezetünkben élő emberekre, mintha lecserélték volna bennünk a szoftvert. (Ez valamiféle hipnózison alapul? - kérdezte szkeptikus barátom. Ugyan, erről szó sincs - hangzott a felháborodott válasz).

A módszert egy horvát nő találta ki, aki foglalkozott a keleti gyógyítással és a nyugati orvosi, pszichológiai módszerekkel egyaránt, és a kettőt ötvözve alakította ki a technikát. A franchise eladó - került ki a lóláb az asztalra, de mi öreg motorosok vagyunk, és egyébként is nyitottak minden újra, így kifaggattuk kísérőnket a részletekről, árakról, mit tartalmaz a franchise, hiszen ő azért volt ott, és erre készült, ne okozzunk csomókat a lelkében. Akit érdekel, annak bővebben is elmondom, csak legyen kb. 100 szabad milkója. Elég forintban.

Körbejártuk a centert is, masszázsszobákból és két nagy többágyas meditációs teremből állt, majd egy sarokban leülve kaptuk a részleteket és a válaszokat a kérdéseinkre. Közben rózsabimbó-teával itattak minket, ami a fa minaretbe rejtett üvegkapszulával árult  bulgáriai szuvenír rózsaolaj illatát juttatta eszembe.  Megtudtuk, ez már a terápia része. A bimbókat Kína egy speciális völgyében termelik, csak a nap meghatározott órájában, és csak nagyon alacsony energiájú munkások szedhetik, hogy ne szennyezze semmi idegen energia a bimbókat. Aztán szárítják, majd itt leforrázzák.

Az irodaházban csak az ötödik, vagy hetedik emeletet foglalhatják el, mert itt a legjobbak a rezgések - amelyeket mindenki, aki fizikában jártas,  tudja, hogy meg lehet mérni a környezetünkben (itt körülnéztem, nem közelít-e széles mosollyal Egely György, egy kéziműszerrel, de nem). Más emelet nem alkalmas.

A személyzet minden tagja csupa udvariasság, csupa mosoly, amint nézelődsz, ott teremnek, és érdeklődnek, mesélnek. A ruhájuk egységes fehér nadrág és fehér köpeny, rajta vörös hímzés - felületes szemlélőnek orvosi ruházat benyomását kelti.

Az előcsarnokban folyamatosan megy a prezentáció, két nyelvű felirattal, vidám, kiegyensúlyozott emberek, csoportok, társaságok, repülő szoknyák, perdülő lábak, optimistán jövőbe néző tekintetek.

Letelt a fél óra, vége a szpícsnek, irány az öltöző. Ott wellnesszes fehér fürdőköpenyt és papucsot kapunk, majd bemasírozunk a nagyterembe. Már vár minket egy moderátor, ruházata ugyanaz, fején mikrofon, a mennyezeten halvány pontizzók, és halk, nem kínai, de arra hajazó háttérzene. Leültetett mindenkit egy-egy fotelba, lábakat a lábzsámolyra,majd hátra kellett dőlnünk, erre a támlák engedtek, és máris egy ágyban találtuk magunkat. A moderátor elkezdett beszélni. A hangja mellett Bőzsöny Ferenc elbújhatna, és ezt még elektronikusan tovább mélyítették. Rövid mondatokban, nagy szünetekkel, lassan beszélt, a fények éppen-csak, hogy világítottak, a zene szólt, indult a relaxálás. A vezető olyanokat mondott, hogy elnyugszunk, érezzük, hogy elernyedünk, mély levegőt veszünk, áradjon a hang bennünk, kapcsoljuk ki az agyunkat, stb.

Amikor jól lementünk alfába, halk neszezés: megjöttek a segítők. Mindenki fejéhez odaállt egy-egy fiatal, ellenkező nemű masszőr, majd elkezdte a munkát a fejünkön. A hang közben változatlanul áradt: élvezd, engedd el magad, áramlik az energia. A fejmasszázs nagyon jólesett, a fejbőrömet, arcomat jól átgyúrta,  benyúlt a hátam alá, a lapockák környékét is megnyomkodta, majd amikor végzett, egy maszkot vett elő valami pergamenszerű anyagból, jól át volt itatva folyadékkal, ráterítette az arcomra, és elsimogatta, a számnál, orrlyukaknál, szemeknél eligazította.

Utána átment a lábakhoz, felhajtotta a köpenyt a térd fölé, és a lábfejemen is masszírozni kezdett. ölébe vette a lábaimat, és jártatta rajtuk az ujjait, hol gyengédebben, hol erősen. Majd felállt, felemelt a tálcájáról egy hosszúnyelű kasztanyettára emlékeztető eszközt, és elkezdte vele paskolni a lábszáramat. Ezt az összes masszőr egyszerre, ütemre csinálta, ami Stomp, az Stomp. Tulajdonképpen az egész műveletsor koreográfiára ment, amikor a krémet melegítették a kezükön, azt is egyszerre, ritmusra csinálták, ugye, hogy a rezgések. Utána összepakoltak, leszedték a maszkot és kimentek.

A hang még egy darabig búgott a fülünkbe, a pasi ült egy bárszéken, és nem hagyta abba. Ketten belehorkoltak az áhitatba, énnekem röhögőgörcsöm támadt, komolyság, emberek. Megdícsért később, mondván, a nevetés pozitív energia :)

Lassan felfénylettek a lámpák, és a moderátor elkezdte - egészen más hangszínnel, mint addig, a történtek elmagyarázását, a kúra ismétlésének fontosságát ecsetelni.

Sok érdekes részletet megtudtunk kisgyerekes anyákról, aki türelmesek lettek, főnökökről, akik megértőek, üzletemberekről, akik sikeresek, és mind azután, hogy ide beiratkozott. A sebészekről, akik műtét előtt ide küldik a beteget, mert ellazult szövetekkel jobb dolgozni, és utána, ha visszajössz, segít a gyógyulásban az energia-koncentráció. Betegekről, akik eldobják a gyógyszerüket, függőkről, akik már nem függnek. Végül visszajöttek a masszőzök, mellénk térdeltek, és megkérdezték, hogyan érezzük magunkat, jól esett-e a kezelés, volt-e fájdalom-érzet valahol, ha igen, hol.

A végén kaptunk egy-egy pár puha, hófehér papucsot ajándékba! Szerencsére, mondom, mert így legalább tudtam valamit hozni G-nek :)

Este még elvittek egy halvendéglőbe, ez sem volt érdek nélkül, mert a tulaj oyster-bárt akar nyitni Budapesten...