Tortuga 2.

Volt idő, amikor a krimikhez hasonlóan minden sci-fit elolvastam, ami a kezembe került, akár űroperett volt, akár fajsúlyosabb írás. Mindent tudtam a Vénuszról Botond-Bolics Györgytől, a lélek bugyrairól Fekete Gyulától, a kisbolygókról és a Terminusról Asimovtól, a Marsról -és vele a Földről- Bradburytól, végül, de nem utolsósorban a jövő (a kommunista társadalom) eszményi emberéről Jefremovtól, Sztrugackijéktól.

Vagy két hónapja jött a fiam, hogy látott egy egészen hihetetlen filmet, van könyvalapja is, Lakott sziget a címe, a Sztrugackij fivérek írták. Mostanra megszerezte mindkettőt, sőt, a könyv második részét, a Bogár a hangyabolybant is (amelynek a címlapján az áll: a trilógia második kötete...).

Érdekes volt kézbevenni a regényt. A színhelye valahol egy távoli bolygón, az atomháború utáni kiskirályságok, a megmaradt kevés technikai urainak territóriumai, ahol az élet keveset ér, egy titokzatos erő változtatja akarat nélküli zombikká az embereket, és készül az újabb háború a minden gonoszságok eredője, a szomszéd ellen. A kor kb. a 22. század, amikor a Földön már minden problémán úrrá lettünk, az élet száz éven túlig tart, az emberiség egy nagy szerető család, és minden egyén a nagy közjó érdekében tevékenykedik.

Janis Joplin: Try

"Csüggedt és siralmas az egész, már minden megvolt, méghozzá sokszor, és még sokszor meglesz, és nem látszik semmi menekvés ettől a szürke és siralmas unalomtól." - találja a bolygón, a Szarakson kényszerleszállása után.

A titokzatos erőről később megtudjuk, az egy sugárzás, aminek a Tornyok a forrásai, ezek a hatalom szimbólumai, egyben a titokzatos Atyák eszközei az uralom megtartására, és ledöntésük a gyenge, szétforgácsolt ellenzék elsődleges célja.

Makszim, a hajótörést szenvedett jövevény, végigjárja a sziget minden csoportját: először kémgyanús kísérleti alany, majd gárdista, a rendszer elszánt hívei között, majd dezertőr az ellenállók között, később büntetőtáborba viszik. Innen megszökve megtapasztalja a sziget más vidékeit, és a parton fel-feltűnő tengeralattjárós hatalom mibenlétéről is szerez némi tapasztalatokat. Közben kiismeri és átlátja a hatalom módszereit, és rájön, ezen a szigeten  nincs mozgósítható erő, amivel meg lehet dönteni a hatalmat, és szabadságot lehet adni a népnek:

"A feladatokat a lelkiismeret tűzi ki a maga fájdalmával, az értelem pedig végrehajtja azokat. A lelkiismeret adja az eszményeket, az értelem megkeresi a hozzájuk vezető utakat. Ez az értelem funkciója: az utak keresése. (...) Ami pedig az én törekvéseim, és a tömegek törekvései közti ellentétet illeti... Létezik egy bizonyos eszmény: az embernek lelkileg is, fizikailag is szabadnak kell lennie. Ebben a világban a tömegek egyelőre még nem ismerték fel ezt az eszményt, a hozzá vezető út nehéz lesz. De valamikor el kell kezdeni!" mondja még a kezdetekkor bizakodva. Innen jut el a magányos hőssé válásig, akinek muszáj egyedül is véghezvinnie, amit eltervezett.

"-Tévednek... ismételte meg Guy értetlenkedve (...). - Ki téved? Az Atyák? Te aztán csodabogár vagy... Az Atyák sohasem tévednek!"

Ezekkel? Nem csoda, hogy más megoldást keres.

"...abban a világban, ahonnan jött, az emberek nem tudnak élni, ha nem tiszta a lelkiismeretük."

És az ő lelkiismerete nem hagyja, hogy a dolgok változatlanul menjenek tovább. Az első kötet végére, meglelve a rendszer gyenge pontját akcióba lép, persze nem a kidolgozott terv szerint, és bár a kitűzött eredményt elérte, ettől még kétséges, lesz-e, akinek jobbra fordul az élete a bolygón. (Valljuk be, ezen a mi közép-kelet európai történelmen edzett agyunk nem különösebben lepődik meg. És mi tagadás, olvastuk a szerzőktől a Nehéz istennek lenni című regényt, ami ezt a problematikát járja körbe).

A regény - állítólag - itthon is, hazájában is be volt tiltva annak idején. Ha valóban így volt, látható, miért: a jószándék, az elhivatottság, a magasabb rendű szellemiség nem mindenre elég, és a "tömegek" boldogítása az akaratuk ellenére több kárt okoz, mint hasznot hoz, rövidtávon mindenképpen, és ezek a gondolatok 1969-ben nem vágtak egybe az uralkodó ideológiával.

Látjuk Makszimban a kezdeti be nem avatkozási szándéktól a fejlődést a teljes azonosulásig, sőt akcióba lépésig. Látjuk a környezetében lévő bolygólakók már idézett csüggedtségét, kishitűségét, a helyzet elfogadását, az alkalmazkodást, a túlélés vágyát, vagy éppen az elkerülhetetlen elfogadását - a lázadás és a fantázia teljes hiányát.

Látjuk a hatalom eszközeit, a trükköket, a félelemkeltést, a háború elkerülhetetlenségének sulykolását, a körülmények kényszerítő erejét az elfogadhatatlan dolgok elfogadására, és megintcsak nem a Szarakson érezzük magunkat.

A fordító Weisz Györgyi szövege annyira pontos, hogy érzem mögötte az eredeti orosz szófordulatokat, a jellemző kifejezéseket, amelyek Bulgakovtól Ilf-Petrovig megtalálhatók. Nekem ez segített elhelyezni a könyvet, és egy színt hozzátett a kaleidoszkóphoz, amibe belenéztem.

A második kötet egészen más, és mégis rokon. Ez a Földön játszódik, Makszim vagy tíz évvel az előzőek után a Földön nyomoz egy társa után, közben végiglátogatja annak ismerőseit, barátait, néha szürreális, néha nevetséges helyzetek és emberek sorakoznak, de mindig nagyon idilli a kép. A fordítója is változott, ettől is nyögvenyelősebb az olvasmány.

Péntek délután találtam: itt is erről posztolnak.