Tortuga 2.

Közeledik a nemzeti ünnep. A tavalyi évben, Öcsém hagyatékából hozzám került egy köteg megsárgult, töredezett újság, mindössze 10-15 szám, Szabad Nép és Magyar Nemzet vegyesen. Nem tudom, kitől származnak, két újságon van kézbesítési feljegyzés, két különböző, számomra ismeretlen nevekre. Az újságok átfogják a forradalom időszakát, az első júniusi, a zöm a tizenkét nap alatti, majd még pár az év végéig. Számomra relevációval ható újdonságot nem tartalmaztak, de így ötvennégy év távlatából, és ismerve az azóta történteket, az elemzéseket és ködösítéseket, talán nem teljesen haszontalan ezeken keresztül felidézni a múltat. És közben tiszteleghetünk annak az ismeretlennek az emléke előtt is, aki ott a forradalom utáni években, amikor ezek a lapok bűnjelnek számítottak volna, megőrizte őket.

Hát lássuk. A hivatkozott cikkek a végén vannak, letölthetők (jobb egér + mentés másként), ha így nem lehet rendesen elolvasni.

Október 21. Szabad Nép

Kezdetnek a címlap. Természetesen vezércikkel indul, akkor még az kitöltötte a címlap nagy részét, és nem folytatódott valamelyik belső oldalon pár magvas, figyelemfelkeltő gondolat után. Csak a nagyon fiatalok lepődnek meg a cím fölötti jelszón, ami kötelező kelléke volt az osztályharc folyamatosságra emlékeztetésnek. Nekik, emlékeztetőül: abban az évben Apám ~200 Ft-ot keresett egy hónapban, abból élt a család (velem már hárman). Igen, ez nettó is volt egyben...

A vezércikk bizakodó, jövőbe tekintő, hosszú és unalmas, igencsak ingerszegény környezet kellene ma, hogy valaki elolvassa (kutatók kivételek). Hibákat sorol, megoldásokat ajánl, és bízik a horizonton feltűnő szebb jövőben - természetesen a Párt vezetésével. Valami azért van a levegőben, mert "...létkérdés számunkra, hogy e helyes utat, amelyet sem egy bölcs vezér, de még egy szűk kör kollektív bölcsessége sem képes megtalálni - a legszélesebb vitákban, az egész nép közös erőfeszítésével jelöljük ki." Ez a mondat egy évvel korábban nem kerülhetett volna papírra, érzik belőle a bizakodás  és szándék, hogy a dolgokat okosan a helyes mederben lehet tartani. Aláírás nincs, ez a szerkesztőség véleménye, ebben a korban sosem lehetett tudni, kivel, de mindig vitatkoztak . A létező vagy elképzelt ellenféllel folytatott párbeszéd keretbe foglalta, és demokratikus jelleget adott a kinyilatkoztatásoknak.

Közvetlenül az újságcím mellett termelési-győzelmi jelentés, a betakarítás jól áll, a behordott cukorrépa mennyisége már meghaladta az idei várható hazai termelést (~860eT)! Ilyen hírek még lesznek belül is, a legszebb a rizstermelésről szól. Sokatmondóan ködösít a számokkal, termésátlag mázsában, össztermés vagonban (egy vagon lehet vagy 60 tonna, mondom én, mert utánanéztem, de akkor ki tudott ennek utánanézni?). A termelőszövetkezetek és az egyéni termelők termésátlaga kicsivel magasabb, mint az országos átlag, vajon csak az állami gazdaságok  húzzák le az országos átlagot? Ma persze alig van itthon rizstermelés, nem ez a hazája.

A rizsa felett érdekes cikk: pártmunkások írják rovatunkat olvashatják, Mindenfajta restauráció ellen! címmel. A szerzője a Május 1. ruhagyár pártmunkása, korábban népnevelő. Éles felütéssel kezdi: "Pártmunkánk módszerei a múlt években sok tekintetben hibásak voltak. Rákosi Mátyás elvtárs a pártvezetést úgy alakította ki, hogy elgondolásait, elhatározásait lehetőleg viták és ellenvetések nélkül vihesse keresztül." Utána egy passzus önostorozás, a láttuk-éreztük-de-hallgattunk-sőt-kiszolgáltuk hamuja a fejen, majd a párt lapjának, a Szabad Népnek a nógatása következik: mutasson utat a pártmunkásoknak, mit és hogyan kommunikáljanak. Végül: "Mint kommunistának," a saját és a hasonlóképpen gondolkodóknak a feladatait határozza meg a burzsoá és a szektás restaurációk ellen megvívandó harcban. Jó tolluk volt akkoriban a pártmunkásoknak :)

Egy kis kultúra. Bernáth Aurél kiállításmegnyitója, ahol megjelent Kállai Gyula, a nagy túlélő és jóelvtárs, jelezvén az idők változását: a művész már nem a tiltottak közé tartozik. Az első kiállítása volt a háború óta (ha jól tudom).

(Folyt. köv.)