Tortuga 2.

Aki elsősorban, és mindenekfelett a Száll a kakukk fészkére. A regény, amellyel ismert lett, és amelyet nem tudott túlhaladni azóta sem. Pedig a Hajósének jó kísérlet volt  a nagyregényre, de nem lett olyan egységes, olyan feszített, inkább széteső, tele idegesítő részekkel, mondatokkal, manírokkal, amelyeket csak részben feledtetett a regény utánozhatatlan - és engem újraolvasásra késztető hangulata. Minden hibájával együtt megfogott, és nem ereszt.

Amikor a polcon szembejött az író  neve, a fura "Olykor egy nagy ötlet" cím felett, nem volt kétséges, hogy elviszem. Ha egy szóval kell jellemezni, amerikai családregény, Hardy, Dreiser, Irwin Shaw örökében - de fényévnyire azoktól.

A könyv nehezen adja magát. Az idősíkok és az elbeszélő is folyton változnak, beszélgetés közben átugrunk a másik személybe, aki ugyancsak egyes szám első személyben folytatja - az eligazodásban a tipográfia, majd később ennek elmaradásával a szereplők ismerete segít, az első 150 oldal után nem okozott már gondot, hol is vagyunk éppen, ki az, akinek a gondolataiban járunk. Vibrálóan izgalmas egy nagyjelenetet mondatról mondatra váltakozva a szemben álló felek  szemszögéből látni. A folyamatos váltás ébren tartja  az embert, ebből a regényből nem lehet félálomban olvasgatni - de letenni is nehéz.

A cselekmény egy kis oregoni (nyugati parti) városkában játszódik, kemény favágók között, akik a hegyekben termelik ki a fát, és az egyformára vágott rönköket a folyóhoz vontatják-csúsztatják, és leúsztatják a tengerhez.  Nehéz, embert próbáló munka, aki marad, és bírja, nem a széplelkek táborát gyarapítja. Durva tréfák, ugratások, és az önhittség megnyilvánulásai alapozták meg a történetet. A Stamperek jól ismert, könyörtelen, különc, öntörvényű, de nagyon szorgalmas, hajtós tagjai a városnak. A Stamper-család egy tagja, Leeland elfuserált öngyilkossági kísérlete után megvilágosodva visszatér a városba, hogy elintézze régi, lezáratlan ügyeit féltestvér bátyjával, Hankkal. Leszámolásra készül, vagy megbékélésre, visszavágásra a kamaszkori sérelmekért vagy tisztázásra, ez sokáig nem derül ki. Hank 12 évvel idősebb nála, ő volt a nagy testvér, aki mindenbe beleugratta, és mindenből kihúzta öccsét, aki sosem bánt vele kesztyűs kézzel, de mindig ott volt, amikor ki kellett őt húzni valamiből, akár a szó szoros értelmében is. És ugyancsak ő volt, aki összeszűrte a levet Leeland anyjával, a nő emiatt menekült el a városból, és nem kizárható, hogy ennek szerepe volt a halálában is.

Messziről indul a történet, a család történetén keresztül, egyes embereken keresztül, akikről sokára tudjuk meg, mit és miért tettek ott az elején, és azt is, mi a szerepük a regény csúcspontjának előkészítésében. A csúcspont pedig annyira, de annyira fokozva van, újabb és újabb oldalakról mutatva a történetet, Lee és Hank hangtalan egymásnak feszülését, a sztrájkoló városbeli famunkások és a faszállításra csakazértis leszerződött Stamperek közötti növekvő ellentétet, amíg a dolog csaknem unalomba fúl.

Szerencsére eljő a hálaadás, amikorra már mindenki elpártol tőlük, tömény ellenségeskedés-óceán közepén döntik a fát hűvös halomba - de hol van itt már pátosz, hol van itt már hősiesség, csak az embertelen erőfeszítés, a muszáj és az akkor is megmutatom parancsa, a rendületlenül szakadó eső és áradó folyó marad. És az óhatatlanul bekövetkező tragédia, ami ahogyan általában sosem, itt sem a konokokat, a másokon átgázolókat, a kihaénnem-embereket,  a 'megmutatjuk ezeknek' hőseit éri közvetlenül.

Mindenki fellélegzik, mert azt hiszik, felvirradnak a szép napok a városra. De mindig vannak, akiknek ez kevés. Akik még gyorsan kreálnak véletlen balesetet (tüzet), amivel újra indul a történet. Hogy hol lesz vége, azt nem tudhatjuk, hogy kik és hogyan mennek még rá a küzdelemre, azt már nem kapjuk meg az írótól: a regény befejeződik a visszavágás első jeleneténél. Elmondhatjuk:  a Stamperek és a favágók közti harcban, és a Hank és Leland közti elszámolásban  a címhez hűen valóban mindig volt valakinek egy nagy ötlete, amivel továbblendítette a cselekményt, és ébren tartotta a figyelmet.

Hogy mi lett az utóbbiak között a játszma vége? Nem lenne ildomos elárulni. Meglepő és váratlan eredményre jutnak, egyikük sem ezt szerette volna, de tudható, sejthető, köztük sem lesz vége sosem...

Érdekes családregény a múlt század hatvanas éveiből, a szakszervezeti mozgalom erősödésének idejéből. Az emberi megosztottság, a hajlíthatatlanság, a mindenáron való felülkerekedési vágy mozgatja a történetet, fekete lelkű szereplőkkel, olyan hősökkel, akikkel nehéz, ha nem lehetetlen azonosulni.