Most ilyen idők járnak, ebben az évben még legalább kettő lesz országhatáron belül, amin ott kell lennem. A mostani Debrecen város 100 éves villamos-közlekedését volt hivatott ünnepelni, ez szép eredmény, bár tulajdonképpen csodaszámba megy, ha valahol mára megmaradt a villamos. Tíz, a mai határokon belüli városban közlekedett valaha villamos, ebből négyben maradt. Ahol megszűnt: Sopron (1900-1923), Szombathely (1897-1974), Pécs (1913-1960), Nyíregyháza (1911-1969) és szerintem Gyulán is volt valami, de ennek majd utánanézek. Ha Nagy-Magyarországot tekintjük, 1919-ig még további, legalább 12 városban járt villamos (Eszék, Szabadka, Újvidék, Temesvár, Nagyvárad, Pozsony, Fiume, Zágráb, Kassa, Nagyszeben, Trencsényteplicz-Hőlak, Ótátrafüred). Debrecenben a 25 éve már működő gőzgépes vontatást váltották fel a villamosokkal. A könyvborítón pedig egy ipartörténeti emlék látható. a Magyarországon utolsó sorozatban gyártott villamos (1997, Ganz), erről is lehetne írni, milyen hagyományokat sikerült e téren lenullázni húsz év alatt - jelzem, ma is folyik a földhordás a sírhalomra.
Az idők során a hálózat egyre bővült, hat vonaluk is volt, amíg a 70-es évek első felében meg nem szüntették őket, a legelsőként kiépült Nagyállomás-Nagyerdő közötti kivételével. Most folyik egy nagyberuházás, uniós támogatással, amelynek során kiépül a 2-es villamos vonala kb. 4 km hosszban a Doberdó-tér felé, lakótelepeket felfűzve, és túlzsúfolt buszjáratokat kiváltva.
Hát ez volt az apropó, amelynek kapcsán közlekedés-fejlesztésről, átszervezésekről, tervekről és projektekről kaptunk tájékoztatást. Ahogy az lenni szokott, volt jó előadás, volt érdekes előadás, és volt a türelmünkkel visszaélő, feleslegesen részletes és nüanszokon pepecselő is, szerencsére ez utóbbi alig.
A helyszín a MODEM-mel egy épületben lévő Lyceum-hotel, ez egy négycsillagos hotel, amellyel nem volt baj, a szervezés is megfelelt. A kajával már nem kényeztettek el, a svédasztal amellett, hogy alá volt becsülve, az ételek - a levesek kivételével - a középszintet sem ütötték meg.
Ugyancsak nem volt szerencséjük a szervezőknek az - egyébként nagyon népszerű és felkapott - Paripa-csárdával sem. Ott az esti kötetlen beszélgetés lett volna, de ezt a hangos élőzene nem engedte eléggé kibontakozni, másrészt a szakácsművészethez való affinitás teljes hiánya rontotta a hangulatot. A melegen kihozott bor - majd a válasz, "nem tudunk segíteni", és "nincs jégkockánk" a hozzáállást is mutatta (lett jéghideg ásványvízzel ihatóvá tett fröccs a megoldás a ház háromezres borából, nesze neked borkultúra). A főétel agyonsózott és kicsit elégett fűszeres krumpli mellett legalább háromszor melegített/átsütött szárnyascomb volt, az állagából az eredeti viselőjére nem lehetett következtetni, a hús kemény szálkákra esett szét, a magyar vendéglátás legnagyobb dicsőségére. A desszert pedig egy sajátosan felfogott somlói galuska. A sör szerencsére elronthatatlan, friss és hideg csapolt Soproni volt, ez mentette a szememben a csapnivalóan odakent vacsorát. Egyébként a környezet - kint a pusztán, kis erdőfolt közepén, hangulatos csárda-díszletben - többre hivatottá tenné a helyet, de ez a százhúsz fő nem lesz gyakori vendég.
A város vendégszeretete, és a konferencia önmagában mentette az ott töltött időt, erről majd legközelebb, nagy sétát tettem, de most dolgozni kell.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.