A múlt hétvégén újra megpróbáltuk a Rám-szakadékot, hátha most nem ver ki bennünket az eső, mint húsvét hétfőjén tette. Szerencsénk volt, jó idő fogadott, meleg napsütés, kis szél, ideális kirándulóidő.
Dömösön meglepődtünk, mert a fenti parkolóban beszéltük meg a találkozót a barátainkkal, de a falu, mióta - utoljára vagy hat éve - erre jártunk, lezárta az oda vezető utakat. Ha ezt tudjuk, akkor a másik család Nagymaroson hagyta volna az autót, de így jártunk, a helyiek szerint négy éve van az új rend. Tehát a faluban kell helyet keresni, és onnan gyalog, végülis nem sok, csak két kilométer végig betonúton (na ezt pont úútálom). Az biztos, hogy az ott lakóknak ettől sokkal jobb lett, és a szurdok alatt sem az autóktól hemzseg a rét.
Szóval séta a falun keresztül, amely rendezett, virágos, csendes, feljebb még egy sorompó, amely már nem beléptetőkódos, mint a lentiek, hanem kulcsos.
A szurdok alatt a tisztás, oldalt a kicsi Szentfa-kápolnával, Szűz Máriás-szentes-Attila királyunkos fedett fa pihenővel, forrásvízzel, tűzrakóhellyel.
A szurdok a sok víz ellenére könnyen járható volt, itt már sok ember gyűlt össze. Kifogtunk egy iskoláscsoportot, akik zöme, beleértve a tanárokat is, sosem volt még ilyen vadregényes-mászós helyen, nem tudom, ki volt jobban begyulladva közülük...
A kőzet a Visegrádi-hegységre jellemző andezit, illetve erre zömében már annak breccsás változata. a képeken jól megfigyelhetők a láva által magával ragadott, de be nem olvadt, úszó kövek. Helyenként mészkőréteggel is találkozni.
A környéken több bánya is működött, a szakadék a nevét is a rézről kapta (ómagyar (?) névadás). Még a múlt század közepén is megpróbálkoztak kőszénnel, de aztán felhagytak vele.
A szurdok szépen ki van építve, eltévedni nem lehet benne, a fölfelé menésre van optimalizálva, a lépcsők, kapaszkodók mind erre lettek tervezve. Bár alul ki van írva, hogy hétvégén csak felfelé legyünk szívesek használni, de mindig vannak, akik jobban tudják. A többség persze a hely megkövetelte szép libasorban, létrák előtt várakozva, napozva, a korlátos részeknél tempósan haladt felfelé. A tetején több útvonal indul vissza a faluba, vagy fel Dobogókőre, Pilisszentlászlóra, itt még szépeket lehet kirándulni.
A szakadékban az út felfelé kb. egy óra, a teljes túra szép kényelmesen három-négy óra alatt fel-le megjárható.
|
Breccsás sziklafal, a sok víztől mohás |
Létra a vízesés felett |
|---|---|
|
Ahol kapaszkodni kell: itt elkelhet egy kis segítség, máshol könnyen mászható minden |
Itt nem kellett fémkorlát |
|
Beugratós kérdés: sokat láttunk, és nem jöttünk rá, amíg egyet továbbfejlődve nem láttunk: milyen növény ez? (megfejtés lesz) |
A kapotnyak most virágzik, olyan rövid a szára, hogy úgy kell kiásni az avarból (Jellegzetes vese alakú leveleiről ismerhető fel, erős simaizom-összehúzó hatása van) |
|
Ezt én sem tudom, miféle bogár, de gyönyörű. |
Igen, ez egy közönséges szilfa, a két hatalmas vízszintes, erezetlen levél a sziklevelek. |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.