Ha már Adria, a fürdés sem maradhat ki. Reggel egy korai (ami az olaszoknál fél kilencet jelent) reggeli után kimentünk a Trieszt és Miramare közötti tengerpartra. Ez tulajdonképpen egy hat kilométer hosszú sétány a tenger felett vagy öt méterrel, mellette hullámtörő kövek, és pár száz méterenként - a fürdőzés veszélyeire figyelmeztető tábla és egy kétállásos jéghideg vizű zuhany mellett - egy lépcsőlejáró.
Mindig tele van emberekkel, korzóznak, fekszenek a nyugágyon-törülközőn, az út másik oldalán ezernyi pizzéria, szálló és vendéglő, köztük szakadatlan autó- és buszforgalom, parkolóhely szerencsével található - mint Siófok főutcája csúcsidényben. Akik korzóznak, egy részük felöltözve, mint a filmekben - világos, vasalt nadrág, szalmakalap, megadják a módját. A többiek gatyában, türcsi a nyakban.
De a víz, az gyönyörű, világoskék a színe, tiszta, jól láthatók a kagylótelepek a sziklákon, és a fenék kövei. A lépcső végénél már másfél méter mély, és egy-két lépés után úszni kell - G nem is mert belejönni, csak napozott. Én jót úsztam, csodás finom volt, öt méter után már egyedül érezhettem magam a vízben, kint lubickolt mindenki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.