Tortuga 2.

Delft városa, szombat este lévén, igen csendesen fogadott bennünket, az utcákon jármű, és sétáló is alig látszott, még kerékpárosból is csak mutatóba akadt egy-egy. A szállásunk egy szép, zöld vizű, nyugodtan csordogáló csatorna partján álló, keskeny ház emeletén volt található, az emeleten és a padlástérben egyszerre - a félemeleti lépcsőfordulóban a teljesen felszerelt konyhával. Házigazdánk elsőként  a kávéfőzőt mutatta meg - ennyire látszhatott rajtunk az egész napos gyűrődés? - majd a többi felszerelést. A zuhany egy nagy szekrényben állt a wc-vel együtt a lépcső mellett, a szekrény két oldala üvegből volt a fény kedvéért, és lamellás roló volt rajta a belátás ellen - ezzel együtt megint csak sajátos élmény volt használni. Más bajunk ne legyen, a szállás egyébként tökéletes volt, egy öreg épület felújítás alatt álló - de már kényelmesen lakható - részébe, kilátással a csatornára, belátással a szemközti épületek lakásaiba. A függöny nélküli holland ablakok miatt sok olyan jelenetet lát a szemlélődő, amiből otthon ki van rekesztve, de ez őket szemmel láthatóan nem zavarja. Engem annál jobban - nem a mi ablakunk, mert ezen, vendégszerető módon van függöny, ha akarom, behúzhatom -, hanem az övéké, a szemközti harmincas szőke cicifixben zajló veszekedése a férjével, a gesztusokból kitalálhatón a "nincs egy rongyom, amit felvehetnék - elkésünk, vegyél már föl valamit" dráma nagyjelenete zajlik éppen.

Első este körbesétáljuk a várost, a főteret, megnézzük kívülről a templomokat, akkor még azt hisszük, másnap megnézhetjük őket belülről is, a magas, keskeny tornyú, van, akit kő madárkalitkára emlékeztető tornyú Nieuw Kerk (Újtemplom) mellett, a Piactéren, el a frissen felújított, zömök, lakótoronyra emlékeztető tornyú Városháza mellett az Oude Kerk (Régitemplom) felé, ődöngünk a csatornák partján, a delfti keramikusok ablakaiban megcsodáljuk a delfti kéket és az öntőformákat, megtaláljuk a Szent Lukács céh egykori székházát, amely kézművescéhhez tartozott Vermeer, és amelyben -mert a ház, amelyben alkotott, elbontatván azóta- ma a Vermeer-központ és múzeum be van rendezve. Látjuk az emléktáblát a szülei kocsmáján, a pompázatosan hivalkodó megyeházát a bajvívó lovag szobrával, kisvendéglőket, más ődöngőket, Gropius szobrát a templom előtt, amelyet hálából az európai jogrendszer nemzetek közti jogrendjének ma is ható kidolgozásáért emeltek, és az egykori mázsaházat, ahol ma vendéglő van a sok százéves falak közt - itt le is ültünk egy kis harapnivalóra, a nap folyamán megböjtöltük. A Ciney-t pedig, komolyan, érdemes volt megkóstolni, gazdag, telt ízű, enyhén gyümölcsös savanyúsággal (ott hátul, alig érezhetően), de egyáltalán nem nehéz sör, összefoglalva kellemes ital.

..