Tortuga 2.

A Bécsi vér Johann Straussnak egy olyan operettje, amelyet nem ő készített. Ezt úgy kell érteni, hogy a halála után állították össze a művet Strauss legszebb, legnépszerűbb keringőiből, műveiből, legalábbis a zenéjét tekintve ő a szerzője. A librettó olyan, mint az operettek általában: vagy egy szóban összefoglalható a tartalma, vagy az ember alig győzi elsorolni a sok félreértést, szerepcserét, ami a színpadon történt, bár a vége így is sok hűhó semmiért. Ez itt is, hatványozottan igaz, mert időnként minden logikának ellentmondó módon történnek a dolgok, csak, hogy lehetőség nyíljon egy harmadik részben feltenni a koronát az 1900-as évek Bécs-kliséire a Tiergarten struccokkal való benépesítésével (de ha már, akkor a szeparékat egy-egy forgatható strucctojásban rendezték be...). Klisék alatt pedig azt értem, hogy kapunk törpe Ferenc Józsefet daliás Sissivel, a színpadon jegyzetelgetve bóklászó, és a szerelmespárokat buzgón körülszimatoló Doktor Freudot, herfliző Mozartot, és talpig bearanyozott Strausst (aki a darab elején élő szoborként lép fel a hercegi estélyen, és akinek a rovására rengeteg poént elsütnek a darabban, konkrétan hülyét csinálnak belőle. Ja, és vannak walcerek is, nem mindig ott, ahol következne, de ami jár, az jár.

A darab egyébként egy kellemesen szórakoztató operett (bennem sok párhuzam ébredt a Denevérrel), melynek hősei a szerelmet kergetik.A  Gróf és felesége, a Gróf szeretője, a táncosnő Franzi, a fiatal Pepi, aki modell, a hercegség miniszterelnöke és Josef, a gróf inasa között olyan sikeresen kuszálódnak a viszonyok, hogy ember legyen a talpán,  aki követni tudja, hogy ki kinek udvarol, és a félreértések során keresztül kialakult kialakult helyzet hogyan oldható meg. A szereplők szokás szerint nem elégedettek jelenlegi választottjukkal, vagy  mást akarnak, vagy ugyanazt, de megváltozva, ám a végére titkos találkozók kavarodása után helyre áll a rend, és - mivel operettről van szó - a szerelmesek a számukra kijelölt párra lelnek. A darab közben néhány táncbetét volt hivatva fokozni a hangulatot, ez hol sikerült, hol nem.

A darabban szerepel Franzi apja, Kagler (Wolfgang Böck), a körhintás is, aki jellegzetes, szinte érthetetlenségig karikírozott bécsi kiejtésével és szókimondásával a darab kulcsfigurája - a legtöbb félreértést ő okozza az akaratán kívül. A Miniszterelnökkel való beszélgetése során ugyanazon szavakkal beszélnek egészen másról. Van egy betétszáma is a függöny előtt, amelyben részben a jelenlegi osztrák politikát-politikusokat figurázza ki Mozart zenei aláfestésére, a helyiek nagy derültségére és tetszésére, részben pedig az osztrák vér eredetiségéből és különlegességéből űz gúnyt, felsorolva a Monarchia más népeinek hozzájárulásait a bécsi szellem, mint olyan kialakulásához... A szerep Fogl főfoglárra emlékeztet, már csak annyiban is, hogy ő sem iszik kevesebbet. A színész élvezettel játszott és énekelt, lubickolt a szerepében.

A csélcsap Gróf szerepében Thomas Blondelle sehol sem volt a hangjával. A miniszterelnököt  Carlo Hartmann  játszotta tekintéllyel, erkölcsi magasságból, amelyről a végére kiderült, mit is ér, de olyan hanggal, amelyik betöltötte a színházat. A három nő közül Johanna Arrouas vitte a prímet a hangjával Pepi szerepében, a másik kettő a mellékutcában sem volt mellette, különösen igaz ez a grófnő szerepét játszó Ursula Pfitznerre.

Teltházas volt az előadás, mint általában a Volksoper előadásai. Igaz, hogy népszerű darabokat játszanak, és a turistákat buszok hozták a szállodákból . repertoáron van a My Fair Lady, Kiss me Kate, a Denevér, a Max und Moritz, a Varázsfuvola, stb.Bár a szövegek egy részét nem írták ki angolul, ez elsősorban  a nagy derültséget okozó tájszólásos félreértésekre és a betétszámra igaz, a szövegkönyv fordulatait és a helyzetkomikumokat jól tudtuk követni, és összességében nagyon jól szórakoztunk.