Reggel sátorbontás- irány San Juan - az óceánpart végig. Nyaralók száma meghatározhatatlan, mert mi "csak" 70 km-t jöttünk és még nincs vége. Folyamatos Beach az egész, sok dűnével, szép és ócska házikókkal, "védett" övezetekkel, hol minden olyan tökéletesnek látszik.
San Juan igazi mexicói hangulat, pici szobák, fűszeres illatú növények, minden pici és egyszerű. Az ablak az óceánra néz, és 2 órán át nem vettük észre, hogy a víz hullámzása okozza a nagy zajt, nem pedig a közlekedő autók. A hullámok megmostak mindenünket, mert teljesen kiszámíthatatlanok: az egyik fél méteres, a következő meg már 2. A hőmérsékletéről nem is beszélve-fókáknak és Gusztinak van kitalálva!
San Juan Capistrano ( Keresztelő Szent János) misszió látogatása volt az itteni megállásunk célja. Ez Kalifornia legrégebbi missziója, és maga a város is az 1700-as évek végén kezdett nőni, igazi gazdagságát a misszónak köszönhetően az 1820-as években érte el. A kellemes klímájú, gazdag völgyet egy 1769-ben a sivatagon átjutó expedíció fedezte fel, az itt élő indián törzzsel, a sosonok családjába tartozó Acagchemem törzzsel együtt. Különösebb háborúskodásnak nincs nyoma az érkezők és az őslakosok között. A Missziót végül a spanyol ferencesek alapították meg 1776-ban, Mindenszentek napján. A kolostor komoly gazdasági, térítő és oktató tevékenységbe kezdett, alkalmazta az indiánokat, és vasöntést, gyertyaöntést, bőrcserzést, és más ipari tevékenységet végeztek a kolostor mögötti gazdasági udvarban. Itt készült az első kaliforniai bor is. A legnagyobb hasznú munkájuk a "Szent Olaj" készítése volt, Keresztelő Szent János jegyében , nagy mennyiségben préselték az olivabogyóktól, és kereskedők szállították a világ minden tájára.
A gazdasági tevékenységgel azonban végzetesen beavatkoztak a környezetbe, a legelőket túllegeltették, alapvetően megváltoztatták a táj jellegét is.
A spanyol uralomnak 1820-ban vége szakadt, Mexikóhoz került a terület, majd 1845-ben egy amerikai megvásárolta a területet (gyakorlatilag egész Orange-County területét), és feloszlatta a missziót. Az USA győzelme után a mexikóiak felett, 1848 után a környék hanyatlani kezdett, mígnem Lincoln elnök állami rendelkezés alá nem vonta a Misszió területét. Ennek köszönhetően maradtak meg az épületek, bár később már nem használták őket eredeti céljuknak,megfelelően, de a hazafias alapítványok mindent megtettek a megmentésükért, rekonstrukciójukért.
A teljes misszió-terület egyénileg látogatható, audioguide segítségével. Láttuk a katonai szállásokat, a Padre konyháját, lakó- és dolgozószobáját, az ipari területet, az iskolát, és Kalifornia legrégebbi épületét, a Serra's Church-öt. Mindenütt rengeteg virág, néhány tenyérnyi pillangó röpködött szélsebesen körülöttük, és láttunk - két villanásnyi időre - két kolibrit is, nagyon parányiak, és gyorsak.
Fotók is lesznek, most lemegyünk az óceánhoz, aztán 11-kor indulás San Diegoba, kb 300 km.
A p@x#fđ& T-Mobile, bár ígéretet tett rá, mégsem működik itt kint a telefonom, ami a banki sms-ek miatt lenne fontos, küldtem nekik egy sos levelet, kíváncsi leszek, mire képesek. (Utóirat: három héttel később küldtek egy levelet arról, mit kellene megpróbálnom..., egyébként valami olyasmit, mint amit a helyi T-üzletben a pultossal elvégeztünk).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.