Hétfőn este a Literárium - kortárs írók a MÜPÁ-ban sorozat részeként Esterházy Péterrel volt beszélgetés. A szerzővel Jánossy Lajos beszélgetett, a Fesztiválzenekar Kortárs Zenei Együttese zenélt, Molnár Piroska mondott részleteket az író műveiből, és Figula Mihály és borai asszisztáltak.
A beszélgetés meglehetősen vontatott volt, a műsorvezető nagyon szofisztikált akart lenni, ami azt eredményezte, hogy Eszterházy csaknem kevesebbet beszélt, mint ő. Amikor megszólalt, az emlékezetes volt, és volt a véleménye hazáról, történelemről, emberekről, de nagyon érintőlegesen adta elő, nem akart sem meggyőzni, sem le- vagy rábeszélni. Beszélt arról, kik az ő elődei az írásban, kiktől tanult (Szentkuthy, Proust, Musil), mi a munkamódszere, milyen zenét hallgat közben.
Őt egyébként munka közben nem lehet hallgatni, mert előbb-utóbb rá kell figyelni, mondta, arra maradnak a bécsi klasszikusok, megvan a minőség, de el lehet mellettük kalandozni.
Molnár Piroska jó volt a felolvasásokban. A citátumok (szerintem) zömmel a Harmonia Caelestisből voltak. Időnként odaillő zene (Kurtág, Green) szakította meg a szöveget. A második részben felhívták Figula Mihályt a színpadra, és könnyedebb társalgás következett borokról, családokról, barátságról - hogy tényleg az van köztük, az az ugratásokból kiderült.
Sok újat nem tudtunk meg, de valószínű beleolvasok a könyveibe. Kellemes irodalmi este volt, izgalmas zene- és szövegválogatással, Édesapámmal és Lipót császárral.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.