Tortuga 2.

2010 június 30.

Montserrat az úticél délelőttre, végül 11 lesz, mire odaérünk. Benedek-rendi kolostor, mint Pannonhalma, a függetlenségi háborúban (18. század) lerombolták, majd 1850 körül kezdték újjáépíteni. A katalán kormány 1881-ben nemzeti üggyé nyilvánította a kolostor működését, azóta a katalán függetlenség, önazonosság jelképe - az volt a Franco-érában is, amikor még a nyelv használata, és az identitás kinyilvánítása is tilos volt.

Montserrat hihetetlen formájú hegy, fantasztikus kiemelkedés, már messziről látszik, bár erősen párás a levegő.

 A feljutást elszúrjuk, a fogaskerekűvel lenne a leggazdaságosabb, de nem ismerjük fel - vagy elbeszéljük, ezért végül felmegyünk a parkolóig kocsival. A fogaskerekűvel lentről, kombinált jegyet véve a kolostor feletti hegyre is, egy euróval lenne drágább, mint a fent megvett jegy a hegy tetejére. Gyalog is megjárható, az úton felfelé a stációk, igazi keresztút.

Először a katedrálissal próbálkozunk, de kettőig folyamatosan miséznek, ezért megnézzük az emlékhelyet, gyertyák két méretben kaphatók, a középen álló bronz angyal még sokáig elkísér, közszolgálatilag újragyújtok pár kialudt gyertyát, kipróbálandó a technikáját, majd felmegyünk a hegyre. A jármű sikló, két kabin, egy kötélen. Fent több túraútvonal van, különféle hosszban, mi a szent Jont választjuk, ez egy kiürített kápolna a hegyen, yuccák és pálmák között, felette valahavolt remeteszállások romjai, rajtuk keresztül vezet az út a csúcsra, azt már kihagyjuk, áll a hőség a sziklák között.

A remetelakok között egy sziklába vájt, kb egy méter átmérőjű üreg, tele sötét, hűvös, titokzatos vízzel.

A katedrális végre szabad, halk gregorián szól a hangszórókból, beállunk a sorba, ami a Mária-szoborhoz és a kriptához áll, a kripta persze zárva, de erre semmi nem figyelmeztetett kint, így a mellékoltárokon keresztül a főoltár feletti kis kápolnában a Fekete Mária szoborhoz megyünk. A kisded a kezében, aki a világ gömbjét tartja.
Az egész üveg alatt, kivéve a  gömb, azt megérinthetik a hívek, egy rövid ima erejéig. Van, aki kiállja a sort, majd továbblép előtte, de a többség megáll, bal keze a gömbön,
jobb a szívén, vagy az oltár faragványán, és imádkozik.

Mindez a főhajóban ülve szépen látható. Ezt persze nem tudjuk, csak amikor visszamegyünk a templomba, és leülünk kicsit, érezni a hely szellemét. Furcsa stílus-és színkeverék a templom belseje, de valószínű a mi közép-európai barokkunkhoz szokott szemnek szokatlan csak.

A katedrális előtt kis kolostor, fél-kerengő, nyitott a fogadótér felé, benne a négy szimbólum, az örökkévalóság, az erő, a táplálék és a tisztaság növényi jelképeivel. Az egész hely nyilvános része inkább túrisztikai célzatú, aki a vallási áhitatot keresi, más úton kell jönnie. Hatalmas épületek szolgálnak a hívek elszállásolására, és egyházi úton, zarándoklatra
érkezve minden adott az áhitathoz.

A hegyek pedig fantasztikusak a kolostor felett.

Nincs kedvünk visszamenni a forró Barcelonába, a csúcsforgalomban, ezért Cardona felé vesszük az irányt, ez a város a függetlenségi háború (1714 körül) egyik erődítménye az ötből, mór X. századi alapokon, majd többször átépítve, utóbb a 18. században az ágyúkkal történő korszerű hadviselés követelményeinek megfelelően.

Ma túristaszálló üzemel benne, a gótikus részek, a kerengő stilizálva vannak újjáépítve, így az értékelhető elemei az erődítmény fantasztikus látványa az útról, közeledve felé, valamint  a nagyon átgondolt, többszintű védelmi rendszer.

Alatta a város kárpótol, zegzugos utcáival, sikátoraival, spanyol embereivel, teraszaival. A katedrálisról lepattanunk többször is, nem sikerül kiderítenünk a bejutás rendjét, kívülről rettenetesen lekopott gót elemek ígérnek valami különlegest, de majd legközelebb.

A parkoló alatt strand, egy nagy medencével, eltöltünk ott egy órát, nagyon kellemes áthűlni kicsit a vízben, és megmozgatni a tagjaimat. A katedrális utána is zárva. A girbegurba utcákon sok kis üzlet, helyi sör, likőr, kolbász, méz, mi szem-szájnak ingere. A tulajdonosok önfeledten beszélgetnek, a vegyesboltos kifejezettten meg van sértev, hogy betértünk, pedig ő addig is a pult mögött matatott magányosan.

Este Barcelonában tombol a csúcsforgalom, de találunk ingyenes parkolót reggel kilencig, majd teszünk egy búcsú-kört a városban. Visszajövünk jövő vasárnap, egy este erejéig.