A délelőtti meglógást arra használtam ki, hogy fussak egy kört a belvárosban, megnézzek mindet, amit két év alatt ott változtattak, megnyitottak. Titkon reméltem, hogy a végén bejutok legalább tíz percre a Csontváry-múzeumba, és szokásomhoz híven leülök a Baalbekkel, vagy a Mária-kúttal szemben. Persze erre végül nem jutott idő :(.
A busz az Uránvárosban meglepően pontosan érkezett, de sem itt, sem visszafelé nem ott állt meg, ahol a jólnevelt sor, élén a bottal közlekedő nénikével várta, hanem pár méterrel arrébb - lehetetlen volt nem tendenciát látni ebben (Pécsett -elvileg- csak az első ajtón szabad felszállni). A busz jó tömött volt, az uránvárosi lakótelep tele van egyetemistákkal.
A központ előtt, találomra szálltam le, a kórháznál. Nem volt rossz választás, pár lépés után látszott a nagytemplom egyik tornya, így adódott, hogy toronyiránt menjek. Az első sarkon szobor, Bársony György 1942-es Assisi Szent Ferenc és a galambok szobra, kis kerek itató szélén mindannyian. A galambokat pár éve szorgos emberek elvitték, mostanra újraöntötték (a kép nem saját). Körülötte babakocsik, a padokon kismamák, gyerekek, a szobor a mindennapok része - igaz, nem is áll magas piedesztálon. A galambok is fényesre vannak símogatva - az aprónépnek jól kézreáll.
Feljebb kihagytam a Szent-István tér bőgőtokos szobrát, ma sem tudom, kié-mié, mert elkanyarodtam a Régészet felé. Vígh Tamás "Régészet" című szobra a Székesegyház alatt, a Szent István téren állították fel, a fekvő nőalak kutatja tekintetével a széttolt táblák között a föld mélyét. A mű Dr. Dombay János, a pécsi múzeum egykori igazgatója emlékére készült.
Innen a Székesegyház felé vettem az utam, így ki sem kerülhettem az ókeresztény sírkamrákat. A mauzóleum alatt megvettem a kombinált jegyet, ami mindegyik ókeresztény kiállítóhelyre érvényes - kaptam egy pénztárgépszalagot. Nem mondok semmit, mert a második helyen, a hétkaréjos kápolna belépésekor kaptam színes, többoldalas változatát is, de előtte megkérdezték, milyen nyelven óhajtom.
De mik is ezek a sírkamrák? Pécsett jelentős keresztény közösség élt a római kor végén. Sopiane tartományi székhely, és a kereszténység akkori központja volt a provinciában. Ekkor már nem üldözték őket, de a katakomba-szerű építkezést még tartották, a tehetősebbek a föld alá építettek díszes sírokat, a szegényebbeket téglával, kirakott, ritkábban vakolt, felülről tetőszerűen téglával fedett sírhelyekbe temették. A Székesegyház előtti tér alatt találhatók a legszebb sírok, ezeknél legtöbbször volt egy föld feletti kis kápolna, amelynek az alapjaiból maradtak meg részletek, míg a föld alatt egy épített, falazott, gyakran festett sírépületbe temetkeztek. A bejárat mindig kívülről vezetett a sírba, ezt általában a szertartás után eltorlaszolták és betemették. A síregyüttes kis területen, meglepően épségben maradt emlékei a római birodalom utolsó évszázadainak életébe, hitvilágába engednek betekintést, ez indokolta a világörökség részévé nyilvánítását is. 
Az elsőt, amelyről írásos emlék van, valamikor a 18. század elején találták, de nem tárták fel, lerombolták. A feltárás a Péter-Pál kápolna megtalálásával, 1780 körül kezdődött, ez meg is maradt teljes szépségében, freskói élnek, lásd az ismeretlen fiatal képmását az épen maradt mennyezetről.
A Mauzóleumot, amelyik a Szent István tér mélyedésében található, és mellette van a lejárat az alatta épített (szerkezetileg független, de valószínűleg összetartozó sírhoz, valaki fontos, tekintélyes embernek emelhették -a felszíni mauzóleum méretei legalábbis erre engednek következtetni.
Ebben a sírban vannak szerintem a legszebb freskók, Ádám és Éva a paradicsomban, Dániel az oroszlánok között. A holttestet egy fehér márványszarkofágba temették, majd később további sírokat alakítottak ki mellette, részben a padozatba vésve.
Elhagyva a mauzóleumot, az Érseki palota mellett megtalálom a bejáratát a többi látogatható kápolnát magába foglaló kiállítási helynek, ez nemrégiben nyílt, és lehetővé tette a Székesegyháztól független bemutatást. Ezeken kívül még az Apácza utcában van két helyszín, festetlen sírkamrákkal, oda nem jutottam el, bár a jegyem érvényes lett volna oda is. Itt a bejáratnál tábla, kortárs horvát művészek kiállítása van a romok között. Utána recepciós pult, szolgálatkész, nyelveket beszélő fiatalokkal, ajándékbolt-részleggel, ahol pólók, füzetek, kulcstartók kapható, a szokásos emléktárgy-vásárlásra ad lehetőséget.
Az egész kiállítóhely a földfelszín alatt van, az egyik sírtól a másikig folyosók, lépcsők, liftek és rámpák vezetnek, láthatóan kerülni akarták a katakomba-hatást, ami sikerült is. Az értékesebb freskókat tartalmazó sírok vastag üveglap alatt-mögött láthatók, a fotózást nem tiltotta semmi, hát próbálkozhattam kedvemre. Az utat stílusos táblák mutatták.
A kiállítás sok sablonos tárgyat tartalmazott (lásd a hétkaréjos kápolna belsejében lévőket).
Ez a Cella septichora kápolna építészetileg elkészült, de a vakolását nem tudták elvégezni - ez már a népvándorlás kora, ne feledjük.
Kb. egy méterrel volt a padozata a föld alá süllyesztve. Egy nyolcszögletű belső csarnokhoz hét oldalon kerek apszisok csatlakoznak, a nyolcadik oldalon volt a bejárat, amelyhez a földbe mélyesztett lépcső vezetett. A lépcsőt sem volt idő már végleges formájában kialakítani, csak a földbe vájt fokok nyomait találták a régészek. A kápolna felett üvegtető, fentről is megcsodálható ez az építészeti ritkaság. A másik, jellegzetesebb és gyakoribb háromkaréjos kápolna nem látogatható, miként még vagy tíz másik, zömmel festetlen sem a székesegyház könyékén.
A baloldali mű címe Bortál, a jobb Ikaruszt ábrázolja - két ötletesebb darab a kiállításról.
Az egész kialakítás, a kiállítótér, a freskók és ép dongaboltozatok, mind igen mély benyomást kelt a látogatóban. Az egész méltó a világörökséghez, és hazánk egyik nagyon különleges látnivalójához.
Most ennyi, még lesz egy rövid futás a főtér felé...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.