Véletlen mentünk Bingemma felé – Dingli, a 300 méteres tengerparti szirtek volt az úticélunk az újév első napjára. Sokáig aludtunk, mert megvártuk az éjfélt, és koccintottunk, itthon a szobánkban.
Végül már egy óra is volt, mire útra keltünk.
Bingemma egyszerűen útba esett. Az út szélén volt egy kis kápolna, amiatt álltunk meg, és ekkor láttuk, hogy a Victoria-line-nál vagyunk, annál a védelmi vonalnál, amelyik elválasztotta a sziget laposabb, kevésbé védhető részét a fennsíktól. A szigetet itt egy természetes törésvonal szeli ketté, ezt használták ki az építők. A vonalat az 1800-as években építették a britek, sosem volt igazán használva, egyszerűen pár évtized alatt elavult. A vonal 30 km hosszú, öt nagy erőd is épült a védelmére, az egyik éppen itt, Bingemmában, a vonal mögött pár km-rel. Mivel nem látogatható, nem mentünk el odáig, csak a fal tetején tettünk egy kisebb sétát.
Innen továbbmentünk a Dingli-sziklákhoz, és ott tettünk egy sétát a tetejükön, nem messze a szirtek letörésétől. Alattunk, a sziklák tövétől kisebb plató ereszkedett a parti sziklafalig. A platón művelt teraszok lejtettek lefelé, a déli napsütésben. Próbálkoztunk a Cliff-restaurantban ebédet szerezni, de háromkor zárt a konyha, és már félkor nem vettek fel új rendelést – pedig tele volt az étterem, sokan élvezték innen a kilátást, és az üvegfalon belül nagyon kellemes napsütést. Így beértük kávéval és sütivel, mondván, majd később találunk valamit.
A közelben van a Verdana-palota, amit 1500 körül épített az egyik nagymester, ma a köztársaság államfőjének rezidenciája van benne. Emiatt nem is látogatható, Alatta terül el a Buskett-Garden, egy olyan kert, amelyik tele van fákkal, és Málta egyetlen erdejének a területén fekszik. A kertben olajfákat, narancs-, citrom és grapefruit fákat láttunk, tele terméssel, a narancs egyszerűen olyan volt, mintha citromot ettem volna, pedig a héja színe szerint már érett volt. Elsétáltunk a palota kapujáig, majd vissza, itt, a meredekebb részeken fenyők, pálmafák és jánoskenyérfák váltogatták egymást.
A kocsink alatt három macska melegedett, valóban nem volt túl kellemes az idő, hűvös szél fújt, és a felhők közül csak néha bújt ki a nap.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.