Tortuga 2.

Szombat este, miközben kiolvastam volna a régi adósságomat, kerestem valami zenét háttérnek. A Mezzón - eddig kétszer kellett megfenyegetni az aktuális szolgáltatót, hogy lenne szíves nem kivenni a csomagból, egyszer sikerrel, a másodikban szolgáltatót váltottam - éppen Mozart Szöktetés a Szerájból című operájának közvetítése ment, egy, a 2006. évi Salzburgi ünnepi Játékokon előadott bécsi feldolgozás.

Ha csak a színpadképet, és a szereplők mozgását látom, nem ismerem fel. A tényleges környezettől elvont díszletek, és előadásmód jellemezte. A férfiak és nők végig esküvői ruhában játszottak, kivéve Ozmint, aki az aktuális jelenetéhez hol angyalszárnyakat viselt (kerítési jelenet), hol dirndlibe öltözött bábjátékosként irányította a szereplőket (a párok kételkedési jelenete), majd az utolsó, mindent megoldó képben anyakönyvvezetőként (arcán az őszinte, mélységes csalódottsággal a "gégemegszorítás" elmaradása miatt) adta össze a párokat.

Vezényelt: Ivor Bolton, szereplők: Laura Aikin (Konstanze), Valentina Farcas (Blonde), Charles Castronovo (Belmonte), Dietmar Kerschbaum (Pedrillo), Franz Hawlata (Osmin). Megnézhető még május 16-án 17:00, 24-én 10:00).

Nagyon jók voltak Blonde és Ozmin megszemélyesítői:

Belmonte és Ozmin duettje:

Annyira lekötött, hogy a könyv maradt későbbre...

A Mezzón láttam már néhány nagyon jó feldolgozást (néhány nem tetsző mellett, de ez bizonyára az én hibám). Ilyen volt Igor Sztravinszkij Fülemüle  (The Nightingale) című operájának szürreális feldolgozása (2005, USA) karácsony körül. Áprilisban többször adták a Lohengrint, minimál-díszletben, az aktuális időből kiemelve, remek  szereplőkkel, és fantasztikus énekhangokkal. Waltraud Meier hátborzongató volt Orthrud szerepében. (Megnézhető még június 23-án 17:00-kor)

Elza fülébe a bogár:

Biztos van valami oka, hogy az operákban a negatív szereplők, a pártütők, intrikusok legtöbbször erőteljesebbek, szenvedélyesebbek, mint a jók, erre a három bejátszás is jó példa, nem?

Alulírott, de itt is megjelent Garam János K-i lakos teljesen ép elmével de betegségem miatt elgyengülten nem akarván, hogy hátramaradandó vagyonom holtom után viszálykodás tárgyát képezze, azokról következőleg végrendelkezem.

1. vagyonom áll: K, A, B, C, D község határában lévő ház, szántó, kert, rét,  legelő, erdő, pince és szőlőből álló ingatlanok, továbbá saját tulajdonomban lévő és feleségemmel közösen szerzett házi bútorok, gazdasági eszközök, szarvasmarhák, sertések, pincebeli ingóságok, takarékbetétkönyvek, hadikölcsön kötvények és részvények.

2. Elrendelem, hogy az 1. pontban felsorolt összes ingatlan vagyonomat feleségem, Olt Terézia életfogytáig haszonélvezze, abban szabadon gazdálkodjék, békében és háborítatlanul lakjék, ezen életfogyti tartó haszonélvezeti szolgalmijog javára telekkönyvileg bejegyeztessék.

Az 1. pontban felsorolt összes házamnál, pincémnél lévő ingóságomat szintén feleségem szabad rendelkezése alá bocsátom, vagyis neki hagyományozom azzal, hogy azokat gyarapítva, a rendes anya gondosságával kezelje és amikor azt alkalmasnak és jónak látja, kedves gyermekeink, név szerint a.) Garam Mária férj S.Józsefné, b.)Garam Terézia, férj S. Jánosné, c.) Garam Karolina, d.) Garam Veronika, e.) Garam János, f.) Garam József között legjobb belátása szerint felossza vagy átadja.

3. Az összes 1. pontban leírt ingatlanaim az örökösödési eljárás szerint tulajdonjogilag előbbi pontban megnevezett gyermekeimé legyenek átírva, akiket arra kérek, hogy a gazdálkodásban legyenek édesanyjuk segítségére és majd annak idején a mikor azt édesanyjuk jónak látja a jó testvérekhez illőn igazságosan békességesen osztozzanak meg.

Ez az utolsó kívánságom.

Kelt K-n 1920. évi május hó 4 negyedik napján

Garam János

Alulírottak mint e czélból meghívott ........... együttesen és folytonosan jelen volt tanuk ezennel igazoljuk, hogy általunk személyesen ismert Garam János K-i lakos együttes jelenlétünkben, általunk jól értett magyar nyelven kijelentette, miszerint jelen idegen kézzel írt, magyar nyelven fogalmazott, általa tartalmára nézve jól ismert okirat az ő végrendeletét tartalmazza s mint ilyet együttes jelenlétünkben előttünk sajátkezűleg írta alá.

Kelt K-n 1920. május 8-kán

RZ                                          felső T.A.

közjegyző mint felkért                   mint felkért

végrendeleti tanu                       végrendeleti tanu

B.L.                                     Z.F.

mint felkért vég-                  mint felkért

rendeleti tanu                   végrendeleti tanu

Tegnap reggel az egyik új rádióban kaptak egy sms-t, mondanák be a sporthírek közt a Snooker-világbajnokság döntőjének eredményét.

A három műsorvezető (majdnem szépfiút írtam, erről eszembe jut, hogy miért csak a kezük alá dolgozók nők?, na mindegy) jól elszórakozott a rádió előtt a kezüket izgatottan tördelő tömegeken, akik alig várják az eredmény bemondását.

Lehet, hogy nem sokan, de ketten legalább voltunk az sms-ezővel, akiket érdekelt a dolog. A döntőt Robertson és Dott nyerték, mindketten többedszer voltak döntősök, és most olyan nagy neveket vertek ki, mint Selby és O'Sullivan. Azok is jó meccsek voltak.  Persze, ki a fenének van annyi ideje, hogy végignézzen 30-35 szettet, de folyamatosan követtem, hogy hol tartanak, szurkoltam is (Selbynek). Végül nem bántam, hogy kiesett, mert nem játszott jól, a szerencse sem kedvezett neki, Dott mindig jobb tudott lenni, a végén pedig határozottan felülkerekedett.

Dott (33, skót) egyébként külsőre olyan, mint egy megszeppent óvódás, néha olyanokat is lök, de nagyon jó keze és szeme van. Már volt világbajnok, azzal együtt most a 28. a ranglistán, a bejutása határozottan meglepetés, aki rá fogadott, jó szorzóval nyerhetett volna.

Robertson (28, ausztrál) kisfiús alakja sok nőt csábít a képernyő elé. Sokszor használom az "olyan a haja, mint egy szénakazal", ez a kifejezés őt nézve új értelmet nyert.

A mérkőzés izgalmas része volt vasárnap este, amikor Robertson fordított, és átvette a vezetést Dottól. Nagyon késő volt már, ezért nem vártam meg a végét, de látszott, a skót összezuhant, már a közvetítő is azt mondta, hogy "itt most valami nagy marhaság készül", amikor két perc gondolkodás után végre elhatározott valamit. az lett, elúszott rajta a 27. játszma.

Reggel kiderült, hogy Dott nem igazán tudott a maratoni játszma végén lelkileg felállni, így lett 18:13 Robertson javára, aki az első ausztrál világbajnok.

Egyik barátom megkért, segítsek.

Alig volt 18, amikor az apja elhagyta őket, majd gyorsan új párja lett. A volt családdal nemigen foglalkozott, ez egész későbbi kapcsolatukra rányomta a bélyegét.

Nemrégen meghalt az apa, végrendelet nélkül. Az özvegy először mézesmázos volt - nem kell félnetek, minden rendben lesz, nem jártok rosszul. Ennek kicsit ellentmondott, hogy a halálos ágyon fekvővel megpróbált aláíratni valami hevenyészett végrendelet-félét, de nem sikerült.

Most el kellett menni, mert közölte, hogy amit az apa vitt a házasságba, azt kiadja, erről adott listát is. Ebben segítettem, elhozni.

Az emberi lélek olyan mélységes bugyrával találkoztam, belecsöppenve az egészbe, amitől teljesen ledöbbentem. Egy értelmes, intelligens felnőtt milyen hihetetlenül le tud alacsonyodni. Együtt élt negyedszázadig valakivel, akinek a családját, emberi kötődéseit  képtelen volt elfogadni. és ezt ma már nem is rejti véka alá. Undok, rosszindulatú, barátságtalan sőt modortalan volt egész nap. Holott nem kellett volna mást tennie, mint a minimumot, ami emberileg elvárható.

A közös szerzemények fölött - több, általa eltitkolt bankszámla, stb. után - tovább folyik a vita.

Egyébként: közgazda. Mikroökonómiából vizsgázott játékelméletből. Tudja, hogy a legjobb stratégia az együttműködés: ekkor jön ki mindenki a legjobban a játszmából, ekkor optimális a kimenetele. Rajta kívül mindenki kompromisszum-kész.

Van, amikor semmi sem drága.

(Ezért kell végrendeletet írni, ezt most én is, sokadszor, jól elhatároztam.) 

Tegnap reggel az egyik új rádióban kaptak egy sms-t, mondanák be a sporthírek közt a Snooker-világbajnokság döntőjének eredményét.

A három műsorvezető (majdnem szépfiút írtam, erről eszembe jut, hogy miért csak a kezük alá dolgozók nők?, na mindegy) jól elszórakozott a rádió előtt a kezüket izgatottan tördelő tömegeken, akik alig várják az eredmény bemondását.

Lehet, hogy nem sokan, de ketten legalább voltunk az sms-ezővel, akiket érdekelt a dolog. A döntőt Robertson és Dott nyerték, mindketten többedszer voltak döntősök, és most olyan nagy neveket vertek ki, mint Selby és O'Sullivan. Azok is jó meccsek voltak.  Persze, ki a fenének van annyi ideje, hogy végignézzen 30-35 szettet, de folyamatosan követtem, hogy hol tartanak, szurkoltam is (Selbynek). Végül nem bántam, hogy kiesett, mert nem játszott jól, a szerencse sem kedvezett neki, Dott mindig jobb tudott lenni, a végén pedig határozottan felülkerekedett.

Dott (33, skót) egyébként külsőre olyan, mint egy megszeppent óvódás, néha olyanokat is lök, de nagyon jó keze és szeme van. Már volt világbajnok, azzal együtt most a 28. a ranglistán, a bejutása határozottan meglepetés, aki rá fogadott, jó szorzóval nyerhetett volna.

Robertson (28, ausztrál) kisfiús alakja sok nőt csábít a képernyő elé. Sokszor használom az "olyan a haja, mint egy szénakazal", ez a kifejezés őt nézve új értelmet nyert.

A mérkőzés izgalmas része volt vasárnap este, amikor Robertson fordított, és átvette a vezetést Dottól. Nagyon késő volt már, ezért nem vártam meg a végét, de látszott, a skót összezuhant, már a közvetítő is azt mondta, hogy "itt most valami nagy marhaság készül", amikor két perc gondolkodás után végre elhatározott valamit. az lett, elúszott rajta a 27. játszma.

Reggel kiderült, hogy Dott nem igazán tudott a maratoni játszma végén lelkileg felállni, így lett 18:13 Robertson javára, aki az első ausztrál világbajnok.

Hazafelé már szombaton hajnalban el kellett indulni: akkor vittek le Riminibe, vagy alternatívaként 11 felé megszervezhettem volna magamnak az eljutást valahová. Bár az esti záróbankett lefárasztott, de jobbnak láttam korán kelni.

A vasútállomáson kinéztem Bolognát, közel is van, nyolcvan perc vonattal, és én este nyolcig ráérek. A jegy gyorsan meglett, a pénztáros értett angolul, irány a peron, mert már mondják. A vonat semmivel nem volt tisztább, mint az itthoniak (azért a jobbik fajtából), Majdnem tele volt, és folyamatosan cserélődtek az emberek, látszott, hogy bevett szokás a vonatot használni. Mindent meg is tesznek érte, hogy használd, olcsó, a jegy ára 110 km-re pontosan annyi volt, mint itthon: 2100 Ft körül. Viszont minden órában, ugyanabban a percben beáll a peronra a vonat, vakon emelheted a lábad. Ezen a napon nem láttam késést, sem a  saját vonataimnál, sem a peronon álldogálva, még Bologna főpályaudvarán sem.

Bologna szakadó esővel fogadott, ezért az állomásnál a régi városkapu előtti téren mindjárt bemenekültem a könyvsátorba - nem fesztivál volt, mint itthon, hanem antikvárkönyv - vásár. Idegen nyelvűt (nem olaszt) nem találtam, de Platontól Caravaggióig mindent, albumot, folyóiratot, képeskönyvet igen. Sokan böngésztek rajtam kívül is, olyanok is, akiknek volt esernyőjük :).
Utána elindultam a város felé, elkövetve egy hibát: az állomáson kellett volna térképet szereznem a turisztikai hivatalban. Így maradt az 'orrom után'. A Függetlenség útja a városközpont felé végig árkádos mindkét oldalán, alatta cipő- divat- ékszer- pipereboltok egymás után, köztük egy-két kis kávézóval. Az árkád alatt, a falhoz húzódva egy utcai festő napsütötte toszkán tájat fest napraforgókkal, tőle pár méterre az úton ömlik az eső. Az emberek meg-megállnak, szóba elegyednek vele. Takarékosan bánik a festékekkel: több lemezen megfesti az égbolt kékjeit-fehéreit, mielőtt a tájhoz kezdene. Visszafelé látom, hogy egy fiatal párnak csomagolja az elkészült opuszt, az üzlet megy, kész alkotásokat nem tartott maga körül.

A város középpontját, a Piazza Maggiorét elérve sürgősen esernyőt kellett szereznem. A téren, a Neptun-szobor mellett pár tíz fős demonstráció szerveződik egy szivárványos zászló alatt. Nem derült ki számomra, miért tüntettek a városháza előtt, de egy kis napsütésért a kétnapos eső után, szivárvánnyal vagy anélkül, én is csatlakoztam volna.

Újabb hiba: elfordultam a két torony felé, így a hatalmas (Olaszországban legnagyobb) bazilikát belülről ki kellett hagynom, mert a szieszta miatt déltől bezártak háromig, és én pont délre keveredtem vissza a térre. A boltok egy része és a templomok tartják a sziesztát, szimpatikus szokás, ha az ember haza tud ugrani a saját ágyában eltölteni.

A két XI. századi torony egyben Bologna szimbóluma is. A középkorban a korabeli városfalon belül több, mint kétszáz lakótorony emelkedett, ezek egy része összedőlt, mások leégtek, és voltak, amelyeket városképi-városrendezési okokból lebontottak, némelyiket nem is olyan régen. Ma húsz körüli a számuk. Az Asinellli-torony magassága 97 méter, elszédül az ember, ha fel akar rá nézni, ez egy 32 emeletes toronyház, de sokkal karcsúbb. A másik ma 48 méteres, de a kezdetektől fogva dől, és emiatt bontották vissza több száz éve a hatvan méter körüli magasságáról. Már több, mint tíz éve elhatározták, hogy kicsit visszaegyenesítik, de azóta keresik a jó megoldást rá, pedig Pisában már egyenesítgetnek egy ideje.

A két torony egyébként egy függőhíddal össze volt kötve úgy 30 méter magasan, amíg egy tűz el nem emésztette: nem mondható, hogy nem voltak nagyravágyók már a XIII században is.

A Strada Magiore is árkádos, de sokkal kevesebb a csillogás, kisebbek és szerényebbek az üzletek, a nagy világmárkák megszűntek, és a kisvendéglők, stúdiók  vették át a helyüket. Itt fényképeztem azt a falábas árkádot is. Előrébb kiértem egy gyönyörű, nyugodtságot, békét sugárzó árkádos térre, a szakadó eső ellenére megfogott. A templomba itt sem jutottam be, mert az orrom előtt bezárkózott a plébános úr, a szieszta szent és sérthetetlen.

A templom tér felőli és utca felőli oldalain fent az apszisokban freskók, borzasztóan elhanyagolt állapotban, mintha kátrány-alapú festéket használtak volna, ami aztán megette a színeket és átütött mindenen - ez egyik legkivehetőbbet beraktam.

Szemben van a Museo Civico davia Bargellini, egy XVII. századi palota földszintjén. A gyűjtemény vegyes, egyenként minden tárgy rendben van, összességében a bútorveretektől a 4000 méteres kerékpározás 1856-os győztesének bringáján át a középkori olajképekig minden van. A korabeli "Hummel"-figurák, életképek fából faragva, festve, nagyon szépek, kifejezők voltak.

A képek közé minden teremben el volt helyezve egy-egy kép ugyanattól a festőtől, közelebbről megnézve a cimkét, a kép XXI. századi, festője Emilia Maria Chiara Petri, mind arckép. Ez egy időszakos kiállítás, a művész 1983-ban született, bolognai, ez az első kiállítása. A képei rendhagyó módon be voltak keverve a többszáz éves alkotások közé, a megtalálás gyermeki örömét is hozzáadva a nagyon kifejező arcképek élményéhez.

Visszafelé benéztem a Zenei múzeumba, majd átvágtam a Corte Isolani átjáróház-rendszeren, az udvarokban vendéglők, sörözők, divatboltok, többségük zárva. Kijutok a Szent István térre, rajta templommal, és a téren a szemközti árkád alatt frakkban fuvolázó művésszel. Helybéli lehetett, a járókelők meg-megálltak beszélgetni vele. ő minden szoknya után utánafordult, a zenéje kavargott az oszlopok között, hullámzott a boltívek alatt, majd elszökött az esőben. Ugyanott CD-k is kaphatók.

Beléptem az Archeológiai múzeumba, sok görög váza, gyönyörű etruszk szobrok (ezekkel nem tudok betelni), római sírkövek, szobor-töredékek és hálatáblák. A belső udvara, mint ahogyan az a nagykönyvben meg van írva egy mediterrán palotához.

A főtéren csend, alig van ember. A lila lány az eső közepén állva telefonált, valamelyik divatház állíthatta oda? A bazilika kívülről szörnyen néz ki, egy emelet magasságig a homlokzata be van burkolva márvánnyal, aztán elfogyott a lendület, a pénz, az akarat, több száz éve áll torzó homlokzattal, ma már nem is igen merül fel a befejezése.

Az önkormányzat árkádos udvarán sárga esőkabátos gyerekek etetik és kergetik a galambokat, ebédszünet van az osztálykiránduláson.

Még megnézem a hősök falát, majd vissza az állomásra, irány Forli repülőtere.

Az út eseménytelen, minden pontos, a reptéren tömeg, helyreállt a megszokott rend, Európa repülhető.

Jó volt végre itthon. G porhanyósra sült kacsacombbal várt, mintha tudta volna, hogy ilyen éhesen már régen jöttem haza valahonnan - legfőképpen a főtt ételre éhesen.

Kedves két motoros rendőr,

akik pénteken kora délután a Váci úton, az Árpád-úti lehajtó előtt a jobbra kanyarodó sávban előzve index, megkülönböztető jelzés és egyebek nélkül, egymás után váratlanul bevágtatok elém a külső egyenes sávba, gyakorlatilag jobbról előzve!

Gondolom, tudjátok, hogy amit tettetek, az többszörösen ütközik a KRESZ hatályos előírásaiba.

Gondolom, tudjátok, hogy ezek után bárkit elkapnotok hasonló manőverért egyszerűen erkölcstelen és alaptalan.

Gondolom, tudjátok, hogy ezzel (és ameddig láttalak benneteket, a folytatólagosan elkövetett szabályszegésekkel) méltatlanná váltatok az állampolgártól elvárható tiszteletre, és szégyent hoztatok a szervezetre, amelyhez tartoztok.

Gondolom, tudjátok, hogy ez a vezetési stílus az, ami miatt ebben az országban en-bloc utálják a motorosokat.

Gondolom, tudjátok, hogy ez a vezetési stílus az, ami miatt több motoros meghalt már az utakon.

Gondolom, tudjátok, hogy ha nem vagyok észnél, és egyikőtök rosszul számolja ki a manővert, és én kivasalom a gallérját, akkor a helyszínelők keze felétek fog hajlani, és én ártatlanul kerülök büntetés alá, esetleg tönkrezúzva mindent, amit eddig felépítettem az életemben.

Gondolom, tudjátok, hogy az államilag kirótt penitenciától függetlenül egész életemet lelkiismeret-furdalással kellene ezután leélnem.

Úgyhogy, kedves két motoros rendőr, akik pénteken kora délután a Váci úton, az Árpád-úti lehajtó előtt a jobbra kanyarodó sávban előzve index, megkülönböztető jelzés és egyebek nélkül, egymás után váratlanul bevágtatok elém a külső egyenes sávba, gyakorlatilag jobbról előzve, az öreganyátok valagát.

Ez a nem semmi bevállalás, egy ilyen kaliberű filmről, mint az Exférj újratöltve című, másfél  mozgalmas hét után valamit is írni. Előrebocsátom, nehéz összeszednem a gondolataimat, emlékeimet róla. Nem azért, de a Szinglik éjszakája több nyomot hagyott bennem.

Mindenesetre egy péntek délutáni "akkor is kikapcsolódunk, ha a fene fenét eszik is" hangulatban beszédültünk a legközelebbi mall mozijába, érvényesítettük mind a 150 Ft kedvezményünket (jegyenként), miután a választékból gondosan kiválasztottuk Jenifer Anistont, és Gerald Butlert, szerencsére egy filmben.

Butler (P.S. I Love You, 300 stb) nem túl talpraesett fejvadászt játszik a filmben, és azt hiszi, hogy az exnejét (Aniston, soroljam?) jó buli lesz elkapni, és bevinni a börtönbe (amit az a parkolási bírságról szóló tárgyaláson való meg nem jelenésért kapott).

Jelenet jelenetet követ, de a sztori csak nem akar összeállni. Valószínűtlen találkozások és kalandok során jutnak el odáig, amíg a bilincs kattanhat a nej kezén. A nő egyébként egy gyilkossági ügyben dolgozik, amit mindenki más öngyilkosságnak könyvelt el, de az igazságnak győznie kell.

A pár a film során majdnem összekerül, a kölcsönös bizalmatlanság és a "kötelességtudat" azonban ezt végig megakadályozza (mondom, a végig). A nászutas hotelben való vacsorájuk a film csúcspontja, nem csöpög, és fantasztikusan van fotózva, a lampionok fényei a háttérből mint fénygömbök úsznak-jelennek meg-tűnnek el, nagyon eltalált jelenet.

Aztán minden a helyére kerül, a lány a börtönbe, a fiú a lány mellé, az újrakezdés ígérete lengi be a mozit, de a kukorica már úgyis elfogyott, hát mehetünk.

Egy poénra sem emlékszem, pedig volt pár. Kár a két színészért, mindketten játszottak ennél jobb forgatókönyvben, és ebből is, kis munkával, többet lehetett volna kihozni. Ennek megfelelően a játékuk is feledhető, különösen Aniston halovány, Butler azért párszor megvillantotta a machó énjét, a hölgyek örömére (gondolom én).

Akkor lenne igazság a földön, ha cserébe hollywood is megvenné a sokszor lesajnált magyar vígjátékokat, pl. a fent említettet - ők sem járnának rosszabbul vele, mint mi ezzel.

AMARILLISZ 1. (április 09.)

Három gyönyörű, jól fejlett amarillisz-hagymát teleltettem át az előírásoknak megfelelően. Közülük kettő előhozta a bimbóját, az egyik erős, vastag szárú, négy bimbót kinézek belőle, a másik vékonyabb, de kettő abban is biztosan lesz.

Tegnap a nagyobb meghálálta a gondoskodást: lefordult az állványról (az elmúlt héten egyszer sem fordítottam rajta, és nagyon elhajolt az ablak felé). Persze fejre esett, ahogy a vajaskenyér. A virág szára megroppant, de nem tört el. Gyors elsősegélyben részesítettem, remélem, megmarad és regenerálódnak a tápcsatornák annyira, hogy ki tudja nyitni a bimbókat.

A sérülés a szalag alatt van, úgy tűnik, most elég a tartása a kötésnek. Majd mire jobban kifeslik, sínbe kell raknom, mert a nehéz fej el fogja húzni.

Hippeastrum Surgery :)

AMARILLISZ 2. (április 11.)

Az amarillisz nagyon szépen nyílik.

A másik, kisebb is öngyilkosságra készül, de résen vagyok:

És végül: a négy virág együtt. Nem reméltem, hogy ilyen szép lesz. És mellette ott a kisebb, a két bimbójával.

A leesett amarillisz még egy nap, és kinyílik. A szára úgy tűnik, regenerálódott, megtartja a fejet, azért kapott még egy karót a biztonság kedvéért.

Hihetetlen az életereje.

Nem tudom, a virág a megszokottnál halványabb színét vajon a törésnek köszönheti?

"A racionalizálás jelszava alatt is olyasmi történt, ami a legnagyobb mértékben hozzájárul a munkanélküliség ilyen nagyfokú megnövekedéséhez. Az üzemek összevonása, az üzemi koncentráció és minden, ami az utóbbi időben történt a racionalizálás jelszava alatt, valójában mást nem jelentett, mint azt, hogy eltüntették a piacról a veszedelmes, konkurrens ellenfeleket, hogy a hatalmasabb, nagyobb tőkével rendelkező üzemek egyedül maradhassanak a piacon, diktálhassák az árakat és a munkások munkabérét is a maguk felfogása és kívánsága szerint állapíthassák meg.

Elhangzott a Tisztelt Házban, 1930. április 10- én.

Popper Pétertől idézek.

A hamis tanítók kilenc ismérve:

1. A hamis tanító nem várja, hanem kajtatja a tanítványokat.

2. A hamis tanító békéje nyüzsgés, csendje propaganda.

3. A hamis tanító a belsőről beszél és külsőség lesz belőle.

4. A hamis tanító részesülni akar a tanítvány alázatából és odaadásából.

5. A hamis tanító fél a tanítóktól. A hasonlóan hamisak riválisai, az igaziak leleplezői lehetnek.

6. A hamis tanító szegényen is jól él. Hirdeti, hogy küldetése kényszeríti erre.

7. A hamis tanító tanítványait titkokkal és különlegességekkel fizeti ki.

8. A hamis tanító magához öleli az életre gyávát, és szavaival színesre festi a szürkeséget.

9. A hamis tanító saját útját a legigazabbnak hirdeti minden út közül.

------

Mindenhol jó, de legjobb otthon.

(Új-Zéland reklámfilmje)

Már itthon, a hazaút viszontagságosra sikerült, de benne volt hat óra Bologna :)

Az egész vasárnap rohangálással telt, a fotókig sem jutottam el, ha lesz egy órám, lesz városnézés 3. is.

A délutáni program rosszabb, mint vártam (mit tesz, ha az ember figyelmesen elolvas egy programot), mert benne van a történelmi városközpont, és egy mall vásárlási szándékkal történő felkeresése, valamint egy gyárlátogatás, amit már tavaly láttam. A mallt pedig tutti, hogy kihagyom, a feleségével az ember még csak bemegy egy ilyenbe, no de egyedül, pláne más, zömmel idegen nőkkel? A problémát az egy busz jelenti, lelépni közben nem lehet, a  tegnapi tapasztalat alapján felettébb kockázatos. Történt, hogy egy szolgálatkész konferencia-szervező felvitt a felvonóhoz, és adott névjegyet, hívjam ha lejöttünk, elugrik értünk. Hívtuk, de már vagy száz kilométerrel arrébb volt, így mi kezdtük megoldani a helyzetet. Egyből kiderült, hogy nincs tömegközlekedés (a honi fogalmaink szerint, a napi öt busz-párt nem nevezném annak, és benne voltunk a sziesztában). A benzinkútnál nem tudtak/akartak segíteni, és egyetlen taxit nem láttunk 45 perc alatt a főúton. (Azt hiszem, ennyi ideológia már elég annak megindoklásához, hogy miért is lépek le.)

Viszont ma délutánra van kocsi, irány San Leo, egyik a sok kisváros közül a környéken, amelyek, ha középkoriak, akkor nagyon szépek. Hét éve eltöltöttünk bne két feledhetetlen napot G-vel. A város kora mint San Marinóé,  a két alapító együtt dolgozott a legenda szerint Rimini új városfalán, és a keresztényüldözések miatt hozták létre a menedékeket a közeli hegyekben. A jelentősége ezer éve kisebb mint San Marinoé. Volt idő (valamikor a kilencszázas években,  tehát jó ezer éve), amikor Lombard Berengár király az észak-olasz királyság fővárosává tette. Akkori nevét ma a tartomány (Montefeltro) hordozza. Az évszázadok alatt változó sikerrel vett részt a folyamatokban: uralták longobárdok és bizánciak, Ghuelfek és Ghibbelinek, MonteFeltrók és Malatesta, nem kifelejtve a sorból a pápaságot.

Járt itt Dante, egy San Leo-i hölgyhöz írt verset is, nem tudom, melyik lehet, a tényt mindenesetre márványtábla hirdeti a főtéren. Ugyancsak járt itt Assisi Szent Ferenc is.

A vár a 15. századból való, főleg börtönként funkcionált, többek között Cagliostro herceget -szerencselovag, alkimista és szabadkőműves- őrizték benne haláláig az inkvizíció ítélete után.

A képekhez sok kommentet nem fűzök, beszéljenek a kövek. Számomra meglepő volt, hogy hét év alatt semmi nem változott San Leoban.

 És a templomok

Már a reggel kevésbé napfényes, mint máskor. Gondosan ügyelsz, nehogy túledd magad, vagy túl sok kávét dönts magadba.

A terembe érve megnézed, a laptopon ott van-e a prezentáció. Elkap a tolmácsok vezetője, hogy oda tudnád-e adni az előadás anyagát, hogy könnyebben tegyék át olaszra, spanyolra. Kár, hogy nem tegnap szólt, erre már nincs mód. Nézed a lépcsőt, ami felvezet a pódiumra, eszedbe jut, hogy el fogsz botlani rajta.

Izgatott vagy, mert a kezdés csúszik, és tied az első előadás. Érvényesül a 'manyana' helyi megfelelője, félkor még sehol semmi, de már kezdenek szállingózni. Végül 3/4 óra késéssel az elnökség is felül, téged felintegetnek az első sorból, hogy ülj oda melléjük. A fotósok élvezkednek, te a szemüvegedet törölgeted.

Végül a vicepresident feláll, elmondja a bevezetőt, hallod a neved, látod a szélesre tárt invitáló kart, felállsz, és odalépsz. Koncentrálsz, hogy az első mondatok érthetőek, jól tagoltak és helyesen ejtettek legyenek. Sikerül, ez önbizalmat ad.

Tudod, hogy a kiejtésed provinciális, és az első, kimondva furán visszacsengő szó újra elbizonytalanít. A tizedik diánál rájössz, hogy erről többet kellene mondani, de az improvizálás nem erősséged, a többiek erre mondják a végén, hogy gyakorolni kell, na ja.

Az utolsó mondatok is lemennek, szétnézel, látod a rád meredő tekinteteket, megkönnyebbülve nyugtázod Á. két felemelt hüvelykujját és mosolyát, mellette M szigorúan mosolyog a koronája alól, a közönség soraiból senki nem lóbál tojást, paradicsomot, így megköszönöd a figyelmet, a kérdéseikkel forduljanak hozzánk, és lemész, most sem esel hasra.

Osztályzat: közepes, You think. Szabad vagy.

A kávészünetben többen kérnek a külön erre az alkalomra készíttetett névjegyedből. Egy érdeklődik, mi a módja a kezdésnek, mi kell hozzá tőlük.

Már többször kénytelen voltam a saját bőrömön megtanulni, hogy amikor egy szolgáltató levelet ír a Kedves Ügyfélnek, ami azzal kezdődik, hogy "Egyszerűsítettük a szolgáltatásunkat", az mindig azt jelenti, hogy a saját munkáját egyszerűsítette, az ügyfél ebből általában jól nem jön ki.

Ilyen a Fapados Pink is. Az "egyszerűsítés" azt jelenti, hogy megszigorították a fedélzetre vihető csomagok méret- és súlyellenőrzését. Szigorúan veszik, hogy az egy darab felvihető csomag pontosan egy darab csomagot jelent, nem többet, megadott maximális méretekkel, a fényképezőgép, női ridikül másodiknak számít, ára újracsomagolás, vagy 16eFt feladási díj (több, mint a repjegy volt oda-vissza).

Persze, a maguk szempontjából igazuk van. A fapados az fapados, az ára is. Mégis, mindent megtesznek, hogy a bevételt úgy növeljék, hogy közben ne veszítsenek vendéget. Ez persze természetes, elvégre nem Schweizerbe oltott Terézanyuk végzik a túristák szállítását Európa-szerte. Érdekes figyelni, hogy mi mindenért kérnek pénzt, extra szolgáltatásként.

Legszebb a "megnövelt" lábtér. A széksorokat a gyári beállításhoz képest kicserélték a repülőn, és olyan közel tették be az immár vékony háttámlájú, fix támlás üléseket, ami még éppen lehetővé teszi a láb elhelyezését (180 felett már nem is). Ha minden ülésen ülnek, akkor ez már nem kényelmes, vagy a térded összebújva utazik a szomszédoddal. Ízlés dolga.

A vészkijáratoknál az ott esetlegesen kiözönlő tömegre gondolva a szabályzat szélesebb ülésközt ír elő. Nosza, kovácsoljunk a szükségből erényt: itt extra pénzért aki ül, a támlája ugyan fix, de a lábát kinyújthatja. A kihagyott hely nélkül a gép nem kapna repülési engedélyt a hatóságtól, de hívjuk megnöveltnek, mert mi mindent a ... .

A jegy alapvetően nem tartalmaz ellátást (nem is kell, Európán belül biztosan nem). A légikísérők azonban kétszer végigmennek a sorok közt, és először ételt-italt, másodszor szuvenírt árulnak - kb a reptéri, beléptetés utáni árak duplájáért, pedig a 09.11-es szabályok után azok a pofátlanság határán túl emelkedtek - mit tesz a konkurrencia hiánya: ha a gépre italt akarsz vinni, a beléptetésnél elveszik, de ha ezután bent veszel, azt felviheted. Persze, értem én, így lehet 500 pénz egy félliteres víz.

Kíváncsian figyelem, mit találnak még ki. Van ötletem, pl. a fedélzeti wc-használati díjhoz mit szóltok? Ablak melletti ülés pótdíja?

A repülés egyébként élmény volt. A Terminál üres, sor sehol, mi voltunk aznap a harmadik gép (este hatkor), amelyik felszállt az egyesről, a gép harmadáig tele, így egymás mögé ültünk az ismerősökkel, jól elfértünk. Női másodpilótánk volt, ami meglepő volt, életem első női pilótája.

A reptérre nem jöttek értünk, csaknem két órát vártunk, így 11 felé értünk a szállásra, minden bezárt, de volt még egy felszolgáló, aki hajlandó volt egy "pano"-t "Prosciutto Cotto"-val és "Formiaggi"-val összerakni és megmelegíteni, amit öten (G sajnos munkaügyileg otthon maradt) két üveg helyi borral egy perc alatt eltüntettünk, a vörös sangiovese volt, vaniliás és csokoládás és gyümölcsös, nagyon ízlett, a fehér kevésbé - ez nálam nem meglepő.

A konferencia holnap kezdődik, a sajtótájékoztatóról lekéstünk, de egy érdeklődő már volt (?).

Igen, ez Olaszország, de mégsem, hanem azon belül a világ legrégibb köztársasága, San Marino. Voltam itt hat éve G-vel, életünk legszebb közös útja (egyben az első...), és tavaly októberben, amikor láttuk a kapitányválasztást, erről mesélnem kellene. Talán. Most annyi, hogy operett-külsőségek között a legkeményebb üzleti érdekek, és a következetes, kiegyensúlyozott nép-érdek képviselet. Van mit csodálni benne.

Modugno és Giglietti - gyerekkorom vasárnap délelőtti Komjáthyjából :)

Amilyen óvatlan voltam, a hajnali fekvéskor bennmaradt a telefonom, és persze, hogy hívtak rajta, próbálok a lyukon kinézni. A mai nap laza lesz még, sokan csak ma érkeznek, délelőtt teszek egy kört az óvárosban, és az előadásomra készülök. Holnap reggel ilyenkor már igencsak be leszek rogyva tőle. Addig még a hangomat is vissza kell nyernem.

Összefoglalom, amit San Marinóról tudni kell.

A városállam a 300-as években alakult,  több más környékbeli várossal egyidejűleg. A keresztényüldöztetések elől menekülő környező népek húzódtak fel a védhető hegyekre. Vezetőjük egy dalmáciai szerzetes volt, aki kolostort alapított. A parlamentjük 1000-től működik. A hármas hegy benne van a címerükben.

A közelben található Santa Agata és San Leo, hasonlóan szép fekvésű városkák, az elsőt Szent Ágnes, a másikat Szent Leo alapította, de ők beolvadtak az olasz államba már megalakulásakor.

A délelőtt még szabad volt, hát felruccantunk egy kollégával az óvárosba.

Bíztak Istenben, szárazon tartották a puskaport, jól kezelték a pénzt (mostanában nagyrészt másét, harminckét bankja van a harmincezer lakosra). És még egy, láthatatlan, de annál erősebb bástya: az összetartás, és az a fajta demokratikus berendezkedés, ami alapból kizárja az egyeduralkodó, a túlhatalom létrejöttét (normál körülmények közt), és biztosítja a városállam érdekeinek képviseletét. A város vezetői a capitánók, (kapitányok), akiket a választott parlament jelöl ki a saját soraiból, egyet a kereszténydemokraták, egyet a szocialisták (45 után egyébként itt volt a világ első -talán azóta is egyetlen?- szabadon választott kommunista kormánya, és nem úgy emlékeznek vissza arra a néhány évre, mint az ördög birodalmára, az ország romba döntésének időszakára - boldog sammarinézék, akkor is működött a rendszer). A két kapitány együtt és közösen kormányoz, hat teljes hónapig. A beiktatásuk minden évben április elsején és október elsején van, még sosem jutott eszükbe a szökőév miatt tologatni a dátumokat :).

Egyszer szállták meg őket, de akkor is egységesen felkeltek, és a pápa visszahívta a csapatait. Csak én érzem ennek a mondatnak és az előző képaláírásnak a fintorát?

Napóleon nem megszállta, hanem a maga alá gyűrt olaszok rovására akarta növelni a városállam területét: önérzetesen visszautasították, mint afféle sárkányfog-veteményt. Ez a mondat már nem fintor, ez Jim Carrey maga (bocs a képzavarért, jól sikerült fokoznom, ugye?).

Csodálatos volt az a csend és béke, ami a várost megülte. Sehol a nyári turistahadak, a tömeg, köszönhetően az előszezonnak és a vulkáni pornak. Kb. 10 turista, és két csoport iskolás alkotta a látogatókat, jó, a tíz az túlzás, de egy-két perc várakozás után az ember tudott üres utcát fotózni. A diákok egyébként meglepően rendesek és kultúráltak voltak, harmincukra volt két nevelő, hangos szót nem hallottam, pedig végigmentünk a váron közel egymáshoz.

A végén, a két hátsó vár közt pedig leültek, elő a papírt-ceruzát, és mindenki elkészítette a saját rajzát a látványról. Szabadon választhattak, mit rajzolnak, csak onnan kellett látszódnia, volt, aki a tornyot, volt, aki a csipkéket, és volt, aki a pineákat rejzolta.

Még egy dolog eszembe jutott, a pénzről, ami kicsiben talán mutat valamit a zsenialitásukból. Korábban lírájuk volt, az euró-övezet óta eurójuk, az olaszokkal együtt. Van saját hátlappal készített eurójuk, de nem hozták forgalomba. Minden évben kiadnak belőle egy sorozatot, beleteszik egy CD-tok szerű tartóba, és hatszoros áron (!) árulják az egyes évfolyamok teljes sorozatát. Mivel valódi pénz, elfogadják a boltban is, de ki fizetne vele?

Holnap előadást tartok, azzal kezdődik a nap, és angolul.Nem vagyok normális. De a délután szabad, közös városnézés - mivel ez sörözésbe fog torkollni, már most töröm a fejem valami alternatív megoldáson - négy óra rengeteg idő, itt Olaszországban különösen, ahhoz, hogy egy taverna mélyén töltsem...

Ha minden jól megy, akkor indul a gép, amennyiben lesz hálózat a szállóban, akkor gépem van, lesz tudósítás, Ha nem, akkor viszlát a jövő héten!

A mai napon úgy terveztem, hogy lesz kb 3-4 óra munkám, amiből az lett, hogy gyakorlatilag még most is a fülemen a telefon. Emiatt elmaradtam levelekkel, bejegyzéssel ide, bocs. A kollégák - eszik-nem eszik - átvették a melót, hétfőre minden OK. Vagy nem, nem tűnik egyszerűnek a dolguk :(

Susan Boyle-lal intek pát: ő is egy ember, akit tönkretett a média.

Sokaknak húzta keresztül a számítását az izlandi vulkán, az Eyjafjallajökull (sikerült elsőre hibátlanul leírnom). Gyönyörűek a képek, amelyek a kitöréséről készülnek, a ragyogó napfényben égnek emelkedő por-és gőzfelhő. A lábánál, azon a településen (az itthoni fogalmak szerint: tanyán), nem öröm most az élet.

Azok kedvéért, akik repülnének, de nem tudják, hogy fognak-e, itt egy link a londoni metoffice hamu-előjelző oldalára. Hat óránként adnak ki frissítést, 18 órára előre, a mellékelt térképeken látható a hamu elhelyezkedése. Az FL200-FL350 közötti magasság a 20.000-35.000 láb közötti magasságot jelenti, ahol a gépek repülnek (kb. 6.000-10.600 méter).

Az érdeklődésem nem öncélú: fiam holnap reggel, én este mennék, van izgalom.

Akkor most egy közérdekű teszt.

Ajándékba kaptuk a két csokit, Ferrero mindkettő, de nehéz összehasonlítanom az ismertebb változatokkal.  Azt vártam, hogy hűha, a márkanév alapján, pedig nem vagyok oda a gyümölcsös csokikért (csak a gyümölcsösökért nem).

Az epres bűn rossz, a meggyes viszont tökéletes ízre, állagra, illatra, csokoládéra, és még két kcal-lal kevesebb is!

Persze itt nem kapható, ott pedig limited edition, mire eljutok...

Kóstolgatok.

Szerettem Popper Pétert hallgatni, szépen beszélt, az elmének kellemesen.

Egy időben sűrűn olvastam, akkor ragadt meg bennem az alábbi gondolata, és most megtaláltam, idemásolom Az Istennel sakkozás kockázatából:

Három helyes választástól függ az élet harmóniája.

Helyesen kell megválasztani szenvedéseinket. Vannak test-idegen és lélek-idegen szenvedések.

Ha ilyeneket vállalsz magadra, bizony hamarosan megroppansz alattuk. Tiltakozásul megbetegszik a test és zavarossá lesz a lélek.

Ne legyél hetyke. Ne hidd, hogy minden szenvedés neked való, majd te gyozöd oket cipelni. Ám a helyesen megválasztott szenvedés próbája lehet a Sorsban, vagy az Istenben való bizalmadnak. Megállhatod a próbát. És ezzel lehetové teszed Istennek, hogy O is megállja a próbát.

Helyesen kell megválasztani az akadályokat, amiket le akarsz gyozni. A helyesen megválasztott akadályok legyozése elore lendít és megtisztít. Ám eléd állnak számodra méltatlan akadályok is. Ezeket ki kell kerülni. Mert ha harcba bocsátkozol velük – elpiszkolódsz!

Helyesen kell megválasztani élet-programunkat, feladatainkat is. Akkor igaz úton fogsz járni, még akkor is, ha hamis ember vagy. Ámde úton-útfélen álfeladatok csábítgatnak. Pontosan olyanok, mint a valódiak. Ezért könnyen beugrasz nekik. Ez a legkönnyebb módja az élet elpazarlásának.

Az Aszkézisből, egy ezzel rímelő gondolat:

Amíg munkálkodnak benned a szexuális ösztönök, amíg hajt a hatalom és a gazdaság vágya - éld ki mindezt. Ne legyél kegyetlen önmagaddal, mert akkor kegyetlen leszel másokkal is. Dolgozz magadon testi és szellemi gyakorlatok segítségével, és ha majd ezek a késztetések lassanként kihunynak benned, akkor legyél aszkéta, könnyedén és mosolyogva. … Csak azt kapod, amit te magad csinálsz. Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. Teremthetsz csodálatos álmot vagy rémálmot.

A kutyásfilmből.

Rendeséknél - mindenféle tavaszi virágültetések és -átültetéseken hetekkel túl -  a napokban előkerült a kamra egyik eldugott, és meglehetősen fölső polcáról egy virágcserép, benne hatalmas papírgombolyag. Rosszat sejtve bontották ki, és a balsejtelem bebizonyosodott: a gombolyagban egy jó maréknyi virághagyma volt, tavalyról elrakva gondosan.

A hagymák jól érezték magukat, a legtöbb már elindult a meleg hatására, volt, amelyik 10 cm-es vékony hajtással ágaskodott a pillanatnyi függőleges felé.

Gyors döntés született: ültetés! Minden volt itthon, föld, cserép, alátét, így három cseréppel gazdagodott az egyik ablakpárkányunk. A vészhelyzetre való tekintettel a sarjhagymák most mentek a levesbe, a többi viszont friss földben indulhat gyors fejlődésnek. Zömmel nárcisz volt egy tavalyi tavaszi virágtálból, de akadt köztük jácint is.

Lassan folyamodhatunk a földalapú támogatásért, majd kérek tanácsot :)

ilyen most:

A ritkán hazalátogató fiam kerek születésnapjára készültünk este - vagy egy hónap késéssel, mit tegyünk, ha ilyen ritkán jár erre.

Nehéz olyan valakit ajándékkal meglepni, akinek mindene megvan, és amije nincs, arra nincs igénye - vagy ügyesen titkolja. Ezen már túl vagyunk, maradt az ünnepi menü kitalálása. Végül, a vele való konzultálás után, amikor is valami gyümölcsös húst kért, a körtés-camambertes hús palacsintametélttel című költeményt választottuk. G csinálja az előételt (spárga sonkával), és a már megénekelt (LINK: http://laur.blog.hu/2009/11/12/pep_193) összevont zöldborsó-ragulevesét, én a húst, és együtt a tiramisut. Jó vasárnap lesz, együtt a konyhában, aztán együtt a családdal.

A bevásárló-lista kész, már csak realizálni kell.

A siker örömére ide teszek két Jerry Lee Lewis-t, a kettő közt eltelt vagy negyven év, a hangja fantasztikus, szeretem hallgatni. Mindig táncolnia lenne kedve tőle a lábaimnak :)

Nagyon sok ember van ebben az országban olyan pozícióban, ahol megszokhatta - mert tapasztalta, és a látott példák is ezt erősítették benne -. hogy ő a törvények fölött áll, neki hajaszála sem görbülhet.

Eklatáns példa erre a mai hír: a monoki polgármester-pártvezető esete. Idézem:

"A rendelkezésre álló adatok szerint Szepessy a személygépkocsijára vonatkozó lízingszerződésben foglaltaknak nem tett eleget, nem fizette a részleteket, ezért a cég vele szerződést bontott. Szepessy  azonban a felszólítás ellenére sem szolgáltatta vissza a járművet.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság a gépjármű körözését 2010. április 13-án elrendelte. Másnap, április 14-én Szepessy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság épületében tartózkodott, autójával pedig a főbejárat előtt, tiltott helyen parkolt. A főkapitányság nyomozói Szepessyt előállították, gyanúsítotti kihallgatását megkezdték, a járművet lefoglalták."

Már az elején: Veled ez előfordulhatna, hogy nem fizetsz, de mintha mi sem történt volna, jársz a kocsival? Mindenesetre a bank feljelentette, ez biztos. Vajon a feljelentés dátumának a választásokhoz van-e köze? Ha az első kettőbe jutott volna, akkor is születik feljelentés?

De a gyöngyszem: a kőrözött autóval a rendőrségi főbejárat előtt parkolt! Gondolom, ott, ahol máskor is szokott, de eddig szalutáltak neki, "jó napot, Polgármester Úr!" - köszöntötték - "a Főnök már várja!"

Nagyon jó dolog a pixisben lenni, tudni, hogy a haverok szólnak, értesítenek, kihúznak, megsegítenek. komoly hátulütője, hogy elkényelmesít és elbizakodottá tesz. Így nem gyanakszik, nem aggódik, mint Te vagy én, megáll a tilosban, részegen kocsiba ül, mindent úgy, mint rendesen: úgyse számít. Amikor rájön, hogy mégis, már késő. Hiszen normál esetben már a körözés elrendelése előtt jönnie kellett volna a telefonnak!

Meglátjuk: kell egy trófea a falra, hogy lássuk az igyekezetet, vagy ez lesz a norma? Vagy a bank érdeke mindenekfölött?

Nem fogadok.

G reggel kinézett az ablakon, és méltatlankodott:

"Kánaánról volt szó, nem özönvizről!"

Elhatározásom szerint ezt a blogot elkerüli a politika, a rendszersemleges hülyeségeken való morgolódást leszámítva. Ezt a gyöngyszemet sem célzom senkinek, egyszerűen gyönyörű:

"... Kérem tehát a következő határozati javaslat elfogadását (olvassa):

»A képviselőház utasítja a kormányt, sürgősen gondoskodjék oly jogszabályozásról, hogy építkezéseknél vagy egyéb ingatlanon végzett munkáknál vagy teljesített szállításoknál az alvállalkozót és alszállítót az ingatlanra, amelybe a munkák beruháztattak, vagy amelynek céljaira a szállítások történtek, minden más követelést megelőző törvényes jelzálogjog illesse meg.« "

Elhangzott a Tisztelt Házban, 1936. március 4-én.

Örüljünk: miközben minden változik, semmi nem változik.

Ólomlábakon múlt a idő a választások utáni órákban. Végignézhettük az esti választási eredmények nyilvánosságra hozataláig, miként derülnek ki az információk arról, miért is ez a kavarodás.  Milyen törvénymódosítás és miért született 2007 végén, és hogyan vezetett az apparátusok tehetetlensége, töketlensége, nemtörődömsége ahhoz, hogy ismét rajtunk röhög (ha ugyan még idefigyelnek ennyi bénázás után) fél Európa.

Mielőtt nagyon belemerülnénk a már este a pártok képviselői által megnevezett bűnbakok szidalmazásába, nekem eszembe jutott egy párhuzam. A jelenség kísértetiesen ugyanez volt, már ami a bénázást és töketlenkedést illeti.

Anno a 70-80-as években Budapest- szerte épültek a lakótelepek, és évi 20-40 ezer új lakást adtak át. A lakások kiosztásánál a lakótelep építéséhez szükséges terület felszabadításakor eldózerolt lakásokban lakók mellett a fiatal házasok voltak a kedvezményezettek. A vásárláshoz általában kölcsönt is kellett felvenniük, és ha még nem volt, bevállaltak egy vagy két gyereket a gyerektámogatás igénybe vétele érdekében: ilyenkor valamennyi türelmi időt kaptak a vállalás realizálására.

Pár év múlva pedig beütött a krach. Ugyan minden központosítva volt, és minden adat a rendelkezésre állt, mégsem akadt senki, aki megbecsülte volna az pár év múlva az adott körzetben iskolába lépő gyerekek számát. Ennek köszönhetően mindenhol az utolsó pillanatban,  rohammunkában épültek a szükség-iskolák, de még így is évekig nagylétszámú osztályokba jártak a gyerekek.

Az adónkból nem is rosszul megfizetett apparátusok nemigen álltak-állnak nálunk a helyzet magaslatán, erre rengeteg példát találhatunk. Elvégzik azt, amit muszáj, és valószínűleg nagyon jók a bőrpapír-gyártásban, az aktagyártásban, de azt a bizonyos pluszt, amitől egy feladat nem csak ki lesz pipálva, hanem jól, sőt tökéletesen el lesz végezve, már nem teszik hozzá - nincs megfizetve, mondják, gondolják.

Anno volt a berhidai földrengés, a kitelepítésnél derült ki, hogy a Polgári Védelem tökéletesen inkompetens a feladatára - vajon ma jobbak lennének?

Bemész az önkormányzathoz, okmányiroda, sorszám-húzás: hány hely van, ahol nem férsz be az adott hétre? A kerületünkben egy ideiglenes bejelentkezésre hat hetet adtak! Az internetes helyfoglalás országosan alig működik tíz helyen, ott viszont pontosan, precízen, tehát a rendszerben benne van a gyors, kényelmes ügyintézés lehetősége, csak nem engedik, hogy élj vele. Tehetik, hiszen ki hallott már emiatt megrótt önkormányzatot, jegyzőt, vezetőt? Te pedig moroghatsz, de meg ne hallják, mert aztán vihetsz be még két igazolást, csak, hogy megtanuld, hol  a helyed.

Hát így jutottuk el idáig, a fél 11-kor felnyitott zsilipkapun a pártoktól (!) három perc, az OVI-tól kb. fél óra alatt kiömlő, egy százalékon belül pontos eredményekig. És hiába cserélünk pártokat a parlamentben, a mindennapos bosszúságaink velünk maradnak.