Tortuga 2.

Macska az úton - jutott eszembe reggel, a Gellérthegyen, éppen kikerülve az ott fekvő fehér, nyakánál sárga-fekete foltos gondozott macskát, amelyik már túl volt a dolgon.

Mivel valaki biztosan hazavárta és siratja, emlékezzünk meg róla mi is ezzel a régi-régi számmal.

Barátoknál voltunk látogatáson a hétvégén.

Télapó igazi kakaója volt reggelire: tej, tejszín, irgalmatlan mennyiségű feketecsoki (másfél literhez vagy öt tábla szerencsi), megáll benne a kanál a kalóriától, de kb. az az érzés, mintha csokoládét ennél csokoládéval, fantasztikusan finom.

A fényes csizmácskákba sok-sok csokit kívánok!

A kakaó receptje valamelyik Télapu film cd-jén található a mellékletben, évente max. egyszer ajánlott a fogyasztása.

 

Tegnapi munkámból hazatérve azt látom, G nekiállt a karácsonyi készülődésnek. Hiszen advent első vasárnapja van!

Ilyenkor elkezdődik a lakás díszítése, elkészül az adventi koszorú, felkerülnek az ajtó- és ablakdíszek. Javában folyik a vendégjárási szervezkedés is: ki, melyik nap, hol lesz, a gyerekeknek hol jön meg a Jézuska, a mi gyerekeink mikor teszik tiszteletüket nálunk, 'zsák a foltjáék'nál, mi hova megyünk-menekülünk az egész gyönyörűséges ünnep elől (utána), ahol sebeinket nyalogatva baráti körben lehetünk, és gyógyíthatjuk egymásban az ünnep okozta sérüléseket...

Szerencse, hogy nem csak erről szól a Készülődés.

A túlhajtott munka, az évvégi hajtás, határidők mellett találunk időt arra, hogy ténylegesen átgondoljuk, mit üzennek ezek a napok. Kell idő arra, hogy a mézeskalács ütés- és díszítés közös szertartása - ki ne szeretné, legalább amikor sül, a lakást betöltő fantasztikus illatot - ne maradjon el. Ezt már megbeszéltük, jönnek, egyik nap a sütésre, a következőn a díszítésre, a célzottan, ajándékba készítettek becsomagolására, masnizására. Aztán az ajándékozás szertartása, a lista, kinek, mit, minek örülne, mi lenne jó...

És vasárnaponként a gyertyagyújtásra - aki itt van, azzal. Az összebújás a gyertya lebegő, sejtelmes lángjánál, a csönd, a misztérium átélése, van, hogy egy évből erre a pillanatra jobban emlékszem, mint a szenteste vibráló, zaklatott óráira. Gondolni egy percet a távollevő szeretteinkre, és a már köztünk nem lévőkre.

Akkor most jöjjön a gyertyagyújtás, az elsőé, adjuk át magunkat az ünnepnek erre a pár percre. Ne feledkezzünk meg ezekről a pillanatokról hét közben a pedált tekerve sem.

Azt pedig, hogy a lányom reménybeli jövendőbelijét ma ismerhettem meg, tekintsük égi jelnek :) 

Állítólag minden férfi életében eljön a pillanat, amikor szégyenben marad.

Tegnap velem is megtörtént - lett volna mit, de nem volt mivel.

Az a rossz, aki rosszra gondol: a mogyoróscsoki nem elég pépes :). Életemben először visszautasítottam...

A neten böngészve találtam Lubomir Arabadjiev sorozatát a csillagjegyekről. Az ötlet nagyon tetszik, a képek nem mindegyik. A szerintem legjobb négyet itt láthatjátok. Alul a két linken több fotója is megtalálható, nekem némelyik túl ... mondjuk, excentrikus :(.

A második link egy remek gyűjtőoldal, onnan már korábban is szemezgettem.

 Szűz

 Skorpió

 Nyilas

 Rák

Egy jó fotógyűjtemény

Banánt eszem kilószám, mióta a fogdoki széttrancsírozott.
Tegnap sikerült elhoznom egyet, ami már majdnem folyt - ehhez persze a táskámban uralkodó, csak női retikülhöz hasonlítható tohuvabohu is hozzájárult. Az íze nem volt rossz, jó érett és édes.
Legalábbis az, amit mi annak nevezünk.
Megbízható utazók szerint a helyben, a fán érett és ott leszedett-elfogyasztott banán, és az általunk ismert, hűtőházi érlelésű banán csak külalakjában hasonlít egymásra, mintha két különböző gyümölcsről lenne szó.
Nem egy fajtája van, hanem mint az őszibarack nálunk, olyan természetesen válik sokféle fajtára. Én ezt személyesen még nem tapasztaltam.
Hátha egyszer.

Annyi minden van, amit az ember szeretne még az életében egyszer látni-hallani-tapasztalni. Felírom ezt is a lista aljára: banánfa alatt ülni, és frissen szedett, érett banánt enni.
Közben boldognak lenni: nem írom fel, annak jönnie kell magától.

Zsinagóga, Presser, jótékonysági koncert.

Későn szereztem tudomást, ezért macerás volt jegyet szerezni, de megérte. Még sosem voltam koncerten a Zsinagógában, most ez is megvolt.

Először erről. Gyönyörűen fel van újítva, az akusztikája nem százas (az a MÜPA hangversenyterme), de nyolcvanöt-kilencvenre saccolom. A hangosítással persze ezen lehet rontani, most sikerült, mert a beszédet körülöttem senki nem értette, a zene azért jól átjött.

A hangversenyről. Presser Pici a szokásos formáját hozta. Kicsit unottan ült kalapban, mint egy vajda a zongoránál (a kézmozdulatai juttatták eszembe a hasonlatot, amikor intette be, hívta vissza a vendégművészeket), és mesélt. Úgy, mint a füstös kiskocsmában. Közben énekelt, mint a füstös kiskocsmában. Hihetetlen tehetsége van a zeneszerzésben, az előadásnak nevezett performance-ban és a családias légkör megteremtésében - mindezt 2600 ember előtt, egyedül. És azt hiszem, éppen ezért szeretjük. A hangjáért, ami olyan, amilyen, de a > három oktávot bírja ma is. A grimaszaiért, a mosolyáért, a sután előadott, de mégis ülő történeteiért. A barátaiért, most éppen Falusi Mariannért, Szabó Tamásért, Hegedűs D Gézáért, Novák Tamásért.

Közülük Szabó Tamás a szájharmónikával együtt is, szólóban is elvarázsolt. Faludi Mariann hangja - és az énekelt számok -, mióta nem Pa-Dö-Dö, azóta tisztábbak, élvezetesebbek számomra, most is az est fénypontja volt, amikor bejött. Novák Tamás volt a 'beugró' (érzitek a finom humort?) a stáblistán nem szerepelt, de egy számban részt vett, Mariannal együtt énekelt, jó novákosan.

A számok pedig?

Valaki mondja meg
Gyöngyhajú lány (éppen csak jelzésként)
Tízezer lépés
Valahol (Padlás)
Mindenki másként csinálja - megénekeltetve a közönséget is
Amikor elhagytál (Mariannal duettben)
Fényév távolság
Ringasd el magad
Te majd kézenfogsz és hazavezetsz.

A körítésről is kell pár szót, sajnos, ma ebben élünk.

A szemközti járdán ődöngött pár csíkossálas, összetekert zászlóval a kezében. Ők is szerettek volna szórakozni, de nem merték kibontani sem a lobogót. Akkora volt a rendőri készültség, hogy esélyük sem volt. Így maradt nekünk a felhőtlen szórakozás, az öröm, az örömzenélés, az együtténeklés. Köszönöm.

-----------

Két zene, mert nagyon jólesett élőben hallani, Pressertől, olyat nem találtam, ahol ő is énekli:

Julie & Julia - Két nő, egy recept

Azonnali tanulság: ne menjünk éhesen moziba. A filmet végigfőzik, fantasztikusnál fantasztikusabb ételeket látunk tányéron-lábosban-fazékban, de csak olyanokat, amelyeket otthon is el lehet készíteni.
A film két nő párhuzamos, itt-ott összefonódó története. Az első Julia Child, egy negyven körüli nő, aki új férjével épp Párizsba költözik, valamikor a negyvenes évek derekán. Amellett, hogy rajong mindenért, ami Párizs, és mindenért, ami francia, beleértve az ételeket is, nem igazán tud mit kezdeni az idejével. tanfolyamokra jár, amíg rá nem talál egy főzőtanfolyamra, ezt elvégzi, és szenvedélyévé válik a főzés.
Lassan megtalálja az élete értelmét: egy olyan szakácskönyvet írni, amelynek receptjeit az amerikai háziasszonyok is el tudják segítség (értsd: szolga/szakács) nélkül készíteni. A kötet végül meg is jelenik, népszerűséget hozva az írójának.
Ez a kötet kerül Julie Powellhez, aki a 2000-es évek elején él, harminc körüli, kötet nélküli írónő, aki a helyét keresi a világban. Munkája lélekölő, és semmi köze az íráshoz. A lakás, ahol a barátjával élnek, sem elégíti ki, egyetlen öröme a főzés. Váratlan ötletként elhatározza, hogy Julia szakácskönyvének minden receptjét elkészíti egy év alatt, és a tapasztalatairól blogot fog írni - ez elsőre pótcselekvésnek tűnik. Végül a főzés és a blogírás meghozza számára is az ismertséget, megtalálja a helyét. Két nő, két különböző korban, ugyanaz a szenvedély, véletlenek és hirtelen ötletek: önmagukra találnak a konyha (francia konyha!) varázsán keresztül, megvalósítják önmagukat.
A figurák valóságosak, kézzelfoghatók, ismerjük őket. Julia alakítója Merryl Streep, zsiráfalkatú, túlmozgásos-harsány , hangos karakter. Eleinte a gesztusai, a mimikája, a nevetése zavaróan eltúlzott, de ezt az egyéniségével elfogadtatja, feledteti, ő ilyen. Nagyszerű, sőt pazar alakítás, ha szereted, mint színészt, ha nem.
A férje követségi tisztségviselő, akit ide-oda helyeznek. Így kerülnek Párizsba is négy évre. A férjet Stanley Tucci játssza, akit a Calista Flokhart-os Szentivánéji álom Puckja óta szeretek - igen, az agysebész is ő volt a sorozatban. A feleségére minden szempontból felnéző, őt feltétel nélkül támogató-erősítő férjet játszik, mind ilyen türelmesek és megértők szeretnénk lenni. Harmonikus kapcsolatuk mutatja, hogy nem kell feltétlen fiatalnak lenni a jó házassághoz.
A Juliet játszó Amy Adams menekül haza a nem-szeretem lakásába az utálatos munkájából, és főz. Lelkesen, kedvesen, esendőn izgul, igyekszik, csapkod és hisztizik, ha nem sikerül, újra kezdi, amíg elfogadható nem lesz. Támogatja barátnője, és nem kis mértékben a férje (Chris Messina)/, aki pont a kellő mértékben rendül bele - az egyébként bátorított és támogatott - felesége túlzásaiba. A kapcsolat szerencsére kisebb vihar után megmarad, és újult erővel folytatódhat a feladat végrehajtása. Julie ha színésznőként nem is, ön-megvalósítóként, szakácsként és sikeres nőként utoléri a példaképét.

A film nagyon szórakoztató, vicces kis helyzetkomikumok, mulatságos és nagyon emberi jelenetek sorozata. A két óra - kisebb döccenőkkel - elröpül, kitűnő kikapcsolódás.

A két párhuzamos szál ügyes meseszövéssel van egymás mellé szerkesztve, segítik, támogatják egymás történetét, nem bosszantóak a váltások.

A mellékszereplők is emlékezetesek: Julie csak telefonon hallható anyja, aki amikor megy a szekér, lebeszélné lányát a tervéről, amikor pedig az csaknem abbahagyja, akkor bátorítja, továbblöki.
A barátnők, akik millió dolláros üzletekről mesélnek, kérdeznek, de nem várják meg a választ., Interjút kérnek és panaszkodnak, hogy nem is fér be az elfoglalt életükbe - aztán a megbeszéltek helyett a saját karrierjüket építik vele, a másik földbe döngölésén keresztül.
Külső jelenetek szinte csak Párizsban vannak, az ismert kis kedves utcák, a családias légkör, a piac, a boltosok-pincérek vonzóvá teszik a várost, még úgy is, hogy nekem nem szívem csücske. Julia pedig egyszerűen lubickol benne. Neki bármelyik konyhájában ellennék. Julie konyhája a helytakarékosság mintaképe, azzal nem cserélnék.

Ha tehetitek, nézzétek meg. Engem megfőztek. De feltétlen egyetek előtte! Vagy: utána, valami finomat, franciásat, a Kedvessel, barátokkal.

Operazanza-írással próbálkozom.

Tannhauser
1. felvonás: Vénusz istennőt is unja valaki.
2. felvonás: Amíg szépeket mondasz egy nőnek, minden a tiéd lehet. Ha elkanyarodsz az igazság felé, akkor elkárhozol.
3. felvonás: Eső után köpönyeg. Mindenki rápacsál.

Az előadás egyébként az Operában nagyon jó. Életem első élő Wagnere, féltem tőle, délután többször felmerült, hogy ki is lehetne hagyni, de valakinek mindig helyén volt az esze. Nem bántuk meg, dacára a nettó három órás előadásnak (szünetekkel négy).
Érdekes volt, jó a színpadkép, mozgalmasak, népesek a jelenetek, néha meghökkentőek, de jól eltaláltak a jelmezek. Az előadás ébren tartotta a figyelmemet, a dalok, áriák "eladták" magukat. Sümegi Eszter, Bándi János, Váradi Zita és Németh Judit hangja és előadása tetszett nagyon. A zenekar egyszerűen zseniális volt (vezényelt Győriványi Ráth György).
Csak megjegyzem, szerelmi háromszög. Rossz véggel.

Azért két sör le kellett, hogy guruljon utána, a stílszerűség jegyében, ha nem is egy thüringiai sörözőben, de bajorban...

Családom egyik szépreményű nőtagja (~21) várt.
Kaputelefon, semmi.
Újabb kaputelefon, bosszankodás, hogy hiszen megbeszéltük! Ismét semmi.
Elment volna? Mobilon hívás, azt felveszi.
- Mi van, nem vagy itthon?
- De, miért?
- Nem engedsz be, hiába csöngetek.
- F*szom, a fejhallgató, f*szom, engedlek, csöngess újra! F*szom!
Őskövület vagyok.

Tegnap könnyelműen leírtam titokkának, hogy a szóban forgó könyv benne van a legjobb tízben, amit magammal vinnék egy lakatlan szigetre. Innen jött az ötlet, hogy megnevezzem a többi kilencet.
Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz fába vágtam a fejszémet, és nehezen állom meg, hogy 'várólistásokat' ne írjak a végére (ha a totóban szabad +1-nek lennie...) Biztos, ami biztos, egyet aludtam rá.

Thomas Mann: József és testvérei
Szabó Magda: Régimódi történet
Alessandro Baricco: Selyem
Jaroslav Hasek: Svejk
Umberto Eco: Baudolino
Stefan Heym: Dávid király krónikája
Karen Blixen: Babette lakomája
J.R.R Tolkien: A Gyűrűk Ura
Ken Kesey: Hajósének
Selma Lagerlöf: Nils Holgerson csodálatos utazása

A sorrend nem értékrend is egyben (azt már nem vállaltam be). És nem is kizárólagos, bánatomban/örömömben/keleti-szélben másikak jönnének elő.
Ha csak egyet vihetnék, az nem szerepel a listán.

Amíg összeállítottam, Manu Chao Radio Bemba Parte-ját hallgattam. Inspiráló zene, de most mást csatolok, az egyik kedvencem, ugyancsak tőle (Me Llaman Calle).

Csinálok egy kis számvetést ebben a bejegyzésben a blog múltjáról.
A blog indult szeptember 7-én, azóta volt összesen 2719 látogatás, mindenki átlag csaknem két (1,8) lapot nézett meg. Exkluzív (és hűséges) az olvasótábor. Köszönöm.

Látogatóim voltak (és vannak) a teljesség igénye nélkül:
G Dallas (USA), Hawthorn (AUT), Hove (UK), Luxemburg, Róma, Alicante, Kiev, Pozsony, Szatmár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesvár, és a határon belül Győrtől Edelényig, Ózdtól Békéscsabáig vagy hatvan helyről, legtöbben persze Budapestről. És Szegedről, ami nem véletlen: van mobil szolgáltató, amelyik ezt adja hívási helynek.

Keresőkifejezések:
Az élbolyban Krámli Kinga és Both Miklós, ennek örülök.
Műköröm keresések következnek.
Aztán sok-sok egyedi szó- és szókapcsolat, verscím, képcím, stb.

Azt nem tudom, hogy az apa és lánya szex hogyan vezetett hozzám? A Google útjai kifürkészhetetlenek...

Bocs, hogy untattalak vele. Most jó ideig nem statisztikázom, ígérem.

Most kellett vénségemre rájönnöm, hogy az ételek formája, színei, tálalása mennyire fontos az étvágy szempontjából.

G versenygyőztes zöldborsólevest készít, mindig és minden borsóból, galuskával, gombóccal vagy anélkül.
Most is elkészült, szándékosan betét nélkül, mennyeien nézett ki, sok borsó, zöldségek, fantasztikus színek és illatok.
Aztán kettészedte, és az egyik felét felturmixolta, ez lett az enyém :(.
Már az íze sem ugyanaz, a kinézete meg...

Szerencse, hogy a tojásos lecsót turmixolás nélkül meg lehet enni. Jusson eszetekbe szükség esetén.

Arra gondoltam a fogorvosi székben, hogy egy hónapra bérbe veszem a bankjegynyomdát.

Karácsony előtt továbbadom, lehet jelentkezni.

Amikor fekszel egy hatalmas, erős lámpa alatt, kis kacsók gondosan takargatnak, és hirtelen azt látod, hogy a szobában te vagy az egyetlen, akin nincs szájmaszk, na akkor már késő elmenekülni.

A rákövetkező két és fél óráról nem akarok beszélni.

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek, nagy gond. - sóhajtom el magam beszélgetés közben a lányomnak (aki huszonsok éves).

Nem késik a válasszal:

- Tépjél sorszámot, a panaszkönyvért sor áll.

Mondom!

Nem tudok annál szörnyűbb érzést elképzelni, mint amikor tehetetlenül figyeled valakinek a szenvedését, aki közel áll hozzád, és vigyáznál rá, óvnád. Hiába segítenél, a fájdalmat nem csökkentheted, később már a kezed is, szavad is sok neki.

Talán csak az mérhető hozzá valamennyire, amikor azt látod valakiről, hogy az életét rutinszerűen teszi tönkre, és a figyelmeztetés pusztába kiáltott szó marad.

Szerintem egy gyerek akkor lép ki a babakorból, és indul neki a felnövésnek, amikor már nem hiszi, hogy a világ megszökik előle, és kimarad valamiből, ha nem hajnali hatkor kel.
Innen kezdve a szülők harca a 'mi még aludnánk' helyett a 'kelj már fel, fiam, indulnánk' kérdés körül szerveződik.

Boldog idők.

Most olvastam. Ilyen szerelem is van?

Fischer leplezetlen megkönnyebbüléssel elmosolyodott, és azt mondta:
- Tessa, én szeretlek téged. Tudod, hogy igazán szeretlek.
- Nem, Crile - mondta Wendel -, azt, hogy iagzán szeretsz-e, nem tudom, különösen, ha olyan hangsúllyal mondod, mintha rajtakaptak volna valamin. Hát nem különös, Crile, hogy kis híján nyolc éve, hogy ismerjük egymást, hogy egy fedél alatt élünk, megosztjuk egymással az ágyat, de még egyetlenegyszer nem mondtad ezt nekem?
-Tényleg nem mondtam volna?
- Hidd el, én füleltem. Tudod, hogy még mi a furcsa? Én se vallottam neked soha szerelmet, lám, mégis szeretlek. Valahogy nem úgy kezdődött a dolog. Mégis mit gondolsz, hogyan eshetett meg?
Fisher csendesen megjegyezte:
Lehet, hogy fokról-fokra szerettük meg egymást, úgy, hogy szinte észre sem vettük. Ilyesmi megesik néha, nem gondolod?

És félénken egymásra mosolyogtak, mintha maguk sem tudnák, mit kezdjenek a szerelmükkel.

(Isaac Asimov: Nemezis)

Egyetlen leányom két havi - nehezen viselt - szingli-lét után ma randevúra megy!

A titokember után egy rendőrrel.

Egyikükkel sem cserélnék.